A napsugár nem részhalmazom,Itt mindig a birodalom bukása játszódik,és ha nem, olyankor furcsának érződik,mikor béke van, és kivilágosodik az ég.
A belső vázak mozdulatlanságábanhamuszürkére üszkösödik porhüvelyem.Idehallani a széttört idő fájdalmát –a rések szűkösségében nyílok ki;hol kinövöm a kinőhetetlen magamat.
Rám párásodnak lekopottbőröm alantas darabkái;később megtörlöm – ahogyszemüveget illik –, hogy lássona testem, majd mikor kitisztulok;észreveszem a torz vonásokat,és éget a lekapart bőröm.
Erőltetett lélegzetek.Erkölcstelen inhalálásokegy éjjeli forró kávé gőzében.Biztos így gyökértelenítjük fáradtlelkünk összeroskadását?