Gyetvai Balázs: Én is vedlek – versek

2023. szeptember 14., 12:43
Miroslav Jovančić: Vízről álmodom

Én is vedlek

Rám párásodnak lekopott
bőröm alantas darabkái;
később megtörlöm – ahogy
szemüveget illik –, hogy lásson
a testem, majd mikor kitisztulok;
észreveszem a torz vonásokat,
és éget a lekapart bőröm.
A teknősök szerint még korai,
hogy kijöjjön a pikkelyem, de érzem –
a mindennapok folyójában egyre beljebb
úszom, és nem – nem érdekel, amit mondanak.
A bőröm szirmai szétterülnek körülöttem,
így vagy úgy – ők takarnak be engem a vízen,
és érzem a megtisztulást; testemen átázik, ami
vagyok, valaki, aki már megszületett –
csak túl sokáig volt a ködben.

 

Kezdett letisztulni

A zavarosság bonyolultságában is van valami gyönyörű.
Az értelem helyezkedik középen, a szabadötletek
a váz belterében pattognak egymásba a körgyűrű
szerkezetében, miket csak magam ölelek.
Kezdett letisztulni egyszer ez a nevezhetetlen dolog;
aztán végső soron megint csak magamra bukkantam –
leválasztott idegek, eseménytelen bőr – a csont is ropog,
mire észrevettem, megint erősebb lett a hullám; megfulladtam.
– Kezd a csontod is elfogyni, várnak.
– Tudom. Tanulok újból megszületni.

 

(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2023. augusztusi számában)