Gyetvai Balázs: Felül kell múljalak – versek

2024. február 07., 13:48

Todor Tamás: Az elrendeződés (90×70 cm, olaj, vászon, 2021)

Bennem lakozik a büszkeség bilincse;
megtagadnak a szavak állkapcsomban,
fulladozom, hogyan tudnék alázatosan
kimondani mindent; anélkül, hogy kilincse

ne essen le a káromló gőgömnek.
Bár nem tagadom. – Igen, nem vagyok más.
Egy kicsit mégis; ártatlan benyomás,
a sorok a szájpadláson bömbölnek.

Felül kéne múljalak; lásd, nem teszem.
(Tudom, közhely már, de elmondom: nem tudnálak.)
Én csak ezeket a szavakat eszem.

A testemre rátapadnak csontjaim,
egyvégtében: földízű ujjbegyek.
Rám és mellém borulnak halottaim.

A lépcsőkön ülve magamat nézem

A lábujjaimat keresi a szemem, de még nem
nőttem bele az erejébe. Széthúzza a határaimat.
Tehetetlenségemben csak a körömet nézem, mivel
megállt az ütemmérő. Húrjaim tartományában
létem a határokon túli létezésben stagnál. –
Én csak az egyik pont halmaza vagyok.

A napsugár nem részhalmazom,
Itt mindig a birodalom bukása játszódik,
és ha nem, olyankor furcsának érződik,
mikor béke van, és kivilágosodik az ég.

A belsőfényem egy hangzápor végét akarja;
mégis a sötét eget halálakor befogadja. Mert
belül is vihar van; csak egy sokkal kiterjedtebb
elmerülés tájai. Mint egy kisgyermek
gumicsizmában, úgy tocsogok a testem
láthatatlan énjében, céltalanul – na ez a
kiábrándító. – Mert a gyerekeknek
legalább álmaik vannak. –
Alattuk nincsenek lépcsők, sőt körülöttük sem.
Meg a legfontosabb: nem tehetetlenek.

Kinek mi a különbség.

(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2024. januári számában)