Behúzom a függönyt, maradjon kintlegjobb énünk,a fény,amit majd oly sokáig hiányolni fogunk,csukott szemmel,menni dühödten a falnak,éghetetlen áldozatot bemutatniaz összes áldozatért
Amikor belesimulunk a veszteségeinkbe.Amikor a mulasztások spórái egyenkéntrobbannak fel bennünk. Amikor vérzőszívvel, legyengülve, bárányok közékeveredünk. Amikor kifakadunk.