Halmosi Sándor: Versek

2021. augusztus 29., 06:30
Sipos Sándor: Crying man (2009)

Balett a göröngyön
Visszatartani a levegőt, nem szólni,
nem beszélni vissza, tartani forgás közben
a középpontot, mint a dervisek, érezni,
ahogy feszül az izom, libben a ránc,
hátravetett fejjel és csukott szemmel
teremteni eget és penitenciát, újra és újra,
a bűnre, aminek mind, bármelyik órában
részesei vagyunk. Ha feloldozol az idő alól,
bejárom veled mezítláb a teret. Az empátiától
fojtó a lég. Egy lépést sem tehetünk.


Amikor
Amikor belesimulunk a veszteségeinkbe.
Amikor a mulasztások spórái egyenként
robbannak fel bennünk. Amikor vérző
szívvel, legyengülve, bárányok közé
keveredünk. Amikor kifakadunk.


Magnificat
Készül már a posztamens. Nincs ennél
kisebb végtelen. A nyomokat, miket
hagyunk, széthordják az autók
és az asszertív kommunikáció.
Helyezd tág körökre pályádat, szabad vagy.
Egyedül az érintők. Egyedül az ács.


Ha csak egy igaz ember
Ha csak egy igaz ember lenne a Földön,
ha csak egy fel nem dúlt parcella.
Ki nyert, ha mindenki veszített?
Csődöt mondtunk.
Mi már nem tudunk várni sem,
és eldobtuk magunktól
a közösség szentségét.
Nincs bennünk szeretet,
és alázat sincs bennünk.
Felebarátaink sincsenek.


Más lenne, ha ránk törnél, egészen más.
Mint a szerelmesek, a legkisebb bűnösök.
Mint járványban a persely.


Ezt az éhséget
Ezt az éhséget vinném át holnapra,
és ezt az éhséget adnám neked. Semmi sem
tud így jóllakatni, és semmi sincs, ami nem lehet.
Alig van valami a megkövezés és a kőlágyítás
között. És ez a kevés gyónásnak is sok.


Jóga
Ha pipára gyújtok (mekkora bolondság lenyugodni!),
átjársz szép lassan, és remegni kezd a kezed.
Ha rágyújtasz, dörögni kezd és villámlani,
míg megmozdul alattad a kupáscserép.

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. augusztusi számában)