Jánoki-Kis Viktória
És mégis kék
– Ugyan, doktor úr. Tudom, hogy nem sértődős fajta. Szóval hetvenszer száznyolcvanas fekvő vászonra fogom föltenni, előbb a hátteret kékkel, lazúrosan, megcsorgatva, aztán jöhet a sárga, a barna és a többi szín. Már a címét is kitaláltam: És mégis kék. – A doki úgy néz rám, mint aki azt várja, nyögjem már ki végre, mit akarok. – Igazából, azt hiszem, én készen állok arra, hogy hazamenjek.