Jász Attila

Amikor a búcsú angyalai hamut szórnak a fejedre

egy nap, amikor leveszed magadról
ezt a sokáig használt földi nevet,
újból meztelen leszel végre,
kiderül majd végleg

Jász Attila

A tükör angyalai

a sirályok mintha csak szertartást
végeznének a felszínen, felhőként
úszkálnának álomszerű látomásaim
között, ringatóznak régmúlt történetek
néma mélységei fölött.

Jász Attila

Boldogságtemető.

a kvartett lassan lépdel a harmatos fűben,

a ráhangolódás percei ezek, ezt onnan tudom

majd meg, ha egyáltalán, hogy a csellista

szandáljából kilógó csupasz nagylábujja

sáros marad

Papp Máté

A bölény tekintete – levélinterjú Jász Attilával, füstjelek Csendes Tollnak

A bölények tekintetére pedig nagyon ráéreztél, az volt, ami megfogott, és amiben elvesztem, nem a hatalmas, busa lényük. Az egyikükkel majdnem összeért a homlokunk, és akkora volt a feje, hogy csak az egyik szemébe tudtam belenézni, amiben iszonyatos mélységet, sötétséget, évezredeket láttam. Nem volt pupillája, csak néztem bele a kozmikus, távoli, mégis meleg űrbe. Határtalan bölcsességet olvastam ki belőle, ami a jelenre vonatkozott.

Jász Attila

Székely angyal

Az angyal elaludt a lesben, nem veszi észre,
hogy a medvebocsok előtte hancúroznak,
verekszenek, az anyjuk elkergette őket,
egymásra vannak utalva, nem ettek
három napja, már nem sírnak, túlélnek

Acsai Roland

„Elmúlik egy korszak” (Jász Attila Bölénytakaró című könyvéről)

Jász Attila régóta az egyik kedvenc kortárs költőmnek számít. Összetéveszthetetlen, irodalmi divatoktól független hangja könnyedségében súlyos, szelídségében-gyengédségében erős és csendességében hangos, ezért is annyira találó álnév költőnknek a Csendes Toll. Írói stílusát a zenében a dzsesszhez, a képzőművészetben az akvarellhez hasonlítanám.