Nem is boldogtalanság, nem közöny.Nem is magány ez és nem is komorság,nem ölt előtted teljes, tiszta formát:csak árnyát szemléled a térkövön.
Buszok, trolik zajában ébredez,a város már zúg harsány megvetéssel:„Siess, te léha, sorsodról lekésel!”S a déli nap redőnyén átsebez.