Szerző |

Krausz Tivadar

Szomorú múzsa!
Szíved szárnyalását
siralom, sérelem,
neheztelés,
keserűség
tartja fogva.

Dúl bennem egy vad háború.
Nem bízom a dolgokat a
véletlenre, csak a véltre.
Szakemberrel kidolgozott

váratlanra, vakreményre.
Előre küldöm a kost,
ő vezesse a rohamot,
zúzza be a kapukat.

A szót miért is csépelem?
Ha életképes magva van,
Megfogan, örökítődik,
Felsarjad, kivirágzik, végül
Szirmait szélnek ereszti.

A bölcsességek gyakran
Paradoxonokban lakoznak.
Az egyszerűség kedvéért
Leszek most bonyolult.