Csillagkapu
Elvált az ágtól,
puffan egy alma.
Kutya csahol.
Közel a távol.
Kéznyújtásra
a csillagaim.
Tudják, ők is
bízhatnak bennem.
A csillagkapu
titkát megőrzöm.
Történhet bármi,
el nem árulom.
Utazom inkább
első osztályú
éhezőkocsin
a messzi camp-be.
A Világos utcán
sétálok sötétben.
Hosszú sötét út
vezet a fénybe.
Szomorú múzsa
Szomorú múzsa!
Szíved szárnyalását
siralom, sérelem,
neheztelés,
keserűség
tartja fogva.
Vénusznak Szaturn
a börtöne.
Szellemben újul
a belső ember,
hogyha szeret.
Kelj útra hát!
Le ne bukj…
Az erkélyen napfényben
dolgozom éppen. Jólesik
az isteni fény és éltető ereje.
Rányomok egy pauzát
a napra. Állj, kérlek, míg
a dolgom végére nem érek!
Ám közben a cselszövő tévé
sportművészeti előadást ad,
álnok módon megdelejez.
Kész a kompromisszum.
Az erkélyről, munka közben
csodálom a sportművészeket.
A nap rosszallón hajlik
a horizontra. Állj! – kiált bennem
a kívánság. Várj, ahol vagy,
míg haza nem ér a kedvesem.
Reánk még szerelmes séta vár
a rózsaszínű alkonyatban.
Le ne bukj idejekorán!
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. decemberi számában)