A szépség mércéjeegy-egy aprócska hibaPiciny szeplőcskékmint életesszenciaSzemek fényes tükreahogy elvarázsolvalesnek a holdba
A sors éveim sodrábanmennyi mindent elvett és adottA világot hányszor körbejártamnéha sírtak fölöttem a csillagok
Tavaszi reggelre ébredekamikor lágy tengeri szellő kélarcomat a delejező fénybe mártommíg lelkem vacogón fázik
Körbe-körbe a holnapok elől menekülveEgy hosszú álomból ébredsz majd örökreKormánya vesztett hajódon minden kötél elszakadtAz őrjöngő tengeren vitorlád tépett rongydarab
van még egy-két dobásmagamat meg kell mentsemmíg utolér a kikopássam-sem nincs egy vasam sem