Motesiczky Gábor: Rondó és más versek

2024. február 12., 12:30

Kocsis Orsolya festménye

Rondó
(közép/kori önmagamról)

Kinek a lelke patyolattiszta
Szégyene serlegét fenékig issza
Mint bárányfelhőt fújja a szél
S nem sérti már a csúf beszéd
Nevetve hallgat és ésszel él

Voltam már jó és a falu rossza
Szájára vett hát mind aki fél
Kinek a lelke patyolattiszta
Nevetve hallgat és ésszel él

Mint bárányfelhőt fújja a szél
Ki szerelem szavától pirulva fél
Nem élhet immár oda meg vissza
Szégyene serlegét fenékig issza
S nem sérti már a csúf beszéd

Mintha

A szépség mércéje
egy-egy aprócska hiba
Piciny szeplőcskék
mint életesszencia
Szemek fényes tükre
ahogy elvarázsolva
lesnek a holdba
Szélhárfában suttogó fuvola
a szerelem ölén csücsörítve
zokogva és kitárulkozva
Mintha csak ünnep lenne
Mintha még ünnep volna
Semmit sem hagyva
se mára
se holnapra
Mintha mindig tegnap volna

Már megint

Megint utazni készülődöm
Mindig eljön a napja
Napsugárban bóbiskol
a bérházak kalapja
Ezen az örök őszön

Ahogy a semmi tükre mögé rejtőzöm
egy ellopott pillanatra
Ahogy fáj a búcsú mindent felvillantva
A visszakérdezésekkel úgysem törődöm
Elidőzöm szolgaságom fölött lamentálva
Felrántom kitaposott csizmámat mezítlábra

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2024. januári számában)