Szerző |

Poloma Máté Pál

Virágzó földek és más versek

Nyári szél elárvult felleget görget.
Otthonom búzatenger, eleven szív
vérével permetezett szántóföldek.
Pirosló szirmok tánca lelkeket hív,
csupán hová fanyar mérget öntöttek,
ott nem ölt fel vadmákszem vérmes színt.

Felvidék - Novella

Poloma Máté Pál

Megmaradt gyarmat

Különös téli reggel volt, talán mindez meg sem történt. A lány ekkor már egy hete nem hagyta el a város szélén kuporgó kicsiny házat, mert káosz lett úrrá a világon. Legalábbis ezt mondták az emberek. Régóta emlegettek sivár, nehéz időket, amikor mindenből kevés jutott, és némán fohászkodtak a kimondhatatlan tájakon lévő szeretteikért. Majd egy nap mindenki, aki képes volt onnan elindulni, végleg hazajött. Akkor kezdtek káoszról beszélni.

Felvidék - Vers

Poloma Máté Pál

Görcsök és idegek és más versek

Lomha pillanatot érzünk fojtónak,
minden utunk sajog fáradt lábunkban,
ár jött és révész nem, és nem volt csónak.