Poloma Máté Pál: Görcsök és idegek és más versek

2023. március 10., 09:15
Maria B. Raunio: Tájrészlet II.

Görcsök és idegek

Bőrön maró jeges víz, izzó idegek,
égőn irritál a viselt, gyűrött szövet,
hideg kávétól üres gyomrom bizsereg,
egyedüllét okoz megszokott görcsöket.

Lépteim ütemét megszokás uralja,
utca végén, lámpa alatt sínpár fénylik,
embertömeg némán mondja: menj utadra,
bár rám néznének, míg elérek a célig.

 

Halálbarát

Lomha pillanatot érzünk fojtónak,
minden utunk sajog fáradt lábunkban,
ár jött és révész nem, és nem volt csónak.

Új idő és tér, csak nézzük ámultan,
éji csendben minden emlék megtalál,
céljainkat én már rég elárultam.

Tétlen kérdezzük, hová lett egy barát,
ki volt, kinek odaadtuk tegnapunk,
mit ér az örökre feledett halál?

Hiába cselekvés, ha így elfajult.

 

Lázemlék

Orromban bujkáló beteg levegő,
hideg fényben úszó porszemek,
a fagy rég áthatolt testemen.

***
Nem éhség már ez, csupán enyhe fájdalom,
alig rémlik, amikor utoljára elteltem izgalommal,
éreztem igaz dühöt vagy reményt,
mert most kell, most megéri, mondták,
és tán valóban melegebb másnap lesz,
de a holnapi napsütést nem boríthatom
takaróként magamra.

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. februári számában)