Ragyogj át, napfény, moss ki, tenger,ragyogj át, mint az üveget,bent moss ki, mélyen, ahol annyifáradt sötétség didereg
Szabó plusz Bartók + Légyott művészkönyv – ezzel a címmel invitál olvasásra és egy kiállítás megtekintésére a Spanyolnátha folyóirat.
jártam itt, egy hete, s Babits Mihály
azt mondta: jőjjek ma a válaszért.
Nehéz hét volt, és rettentő a tét:
az egész jövő, az önbecsülés,
a remény, hogy leszek valaki, és
kiküzdöm kis helyem a nap alatt.
És ezzel a Szabó Lőrinc-i líra egyik sokat vitatott és magyarázott paradoxonjához jutottunk: egyszerre válik önzővé és az ember példázójává, emberellenessé és az ember védőjévé. Pedig az agresszív magány, az önzés tulajdonképpen csak egyik alkotóeleme lírai számvetésének.
Valami,
éreztem, előre elrendeli,
ki hol álljon, mi legyen, öröme,
bánata mennyi, milyen gyermeke,
és ezen változtatni nem lehet.