Tóháti Zsuzsa

Felnövés – versek

Röppályáink nem érik el immár a napot,

nyelvünkre szavak forrnak,

s kedvenc játékainkat nem adjuk kölcsön

ezután senkinek.

Tóháti Zsuzsa

Aorta-regurgitáció

Megyek, persze, indulok, mondta a húgának a telefonba nem sokkal ezelőtt. Megígérte, hogy érte megy és elhozza azt a vackot. Pedig nincs kedve az egészhez. Nincs kedve belépni az üres szobákba, beszívni a kopott bútorok fullasztó szagát, amik anyjával együtt öregedtek meg a szűkös kis panellakásban.

Tóháti Zsuzsa

Versek

Az égre akasztjuk a terheinket,
rozsdafényű üveggömb a nap,
bőrünket levetjük, mint megunt ruhát,
csontjaink roppannak, mikor álmodunk.