Tóháti Zsuzsa: Versek

2021. július 05., 08:50
Incze Mózes: Áldozat (100 × 110 cm, 2020)

Koszorúk

Nagyanyám háza a templom mellett állt.
Reggel, délben, este
zúgott szobáiban az Úr harangja.
Úgy képzeltem,
a templomtoronyban lakik Isten,
fel-alá járkál,
és ő húzza egyre a harangokat.

Este kilenc óra volt, mikor meghalt.
A torony éjjelenként mindig hallgatott.
Zsoltároskönyvet csúsztattam a párnája alá.
Hittem, hogy másnap megszólít majd Isten,
és angyalok suhognak a templomunk körül.

A ház udvarát mára felverte a gyom,
burjánzik benne az apró szulák.
A gyönge szálakból gyerekként
koszorút kötöttem.
Most is feltekerném ősz haja köré
a fehér virágokat,
és újra fülünkben zsongna
a templom harangja.

A kutyákat azóta itt bottal verik,
és jajszóval
pörölik le Istent az égből.

(2021)

 

Nem tart meg

Zsákokba gyűjtjük a hajnalt,
elcseréljük kenyérre és borra.
A kenyérből nem lesz már soha test,
talán a bor még vérünkké lehet.
Betakarítjuk az évszakokat,
homokszemekként folynak át ujjaink között,
összegubancolódik a nyár meg a tavasz,
fogaink belecsorbulnak a várakozásba.
Az égre akasztjuk a terheinket,
rozsdafényű üveggömb a nap,
bőrünket levetjük, mint megunt ruhát,
csontjaink roppannak, mikor álmodunk.
Nem tart meg minket az eső sem,
gyökereinket kilöki magából a föld.
Az anyag nem áll össze többé,
formánkat veszítjük,
átdereng lapockánk között a fény,
saját tengelyünk körül fordulunk.
Tüdőnkből a levegő sípolva illan el,
sárba fulladnak a lépteink.
Nem tart meg a föld,
nem tart meg az ég,
a visszaútra nem készít senki fel.

(2021)

Legnézettebb
2021. szeptember 11., 10:08
2021. szeptember 14., 10:15
2021. szeptember 14., 04:30
2021. szeptember 14., 10:19
2021. szeptember 13., 10:26
2021. szeptember 12., 10:26