Mindegy, hogy álmodban,lósörénybe kapaszkodva, vagy szirom-csendben futsz alá, mint a vér –távol a sziklától barlangba torkollik a tér
Lázas csendekben lobog az erdő.Barlangod mélye jó felvonulási terepet nyújta szarvasokkal együtt lélegző megfigyelők számára.Itt jöttél világra, önkéntes mozdulatok soraiban
anyám egy csokor szigorú-kék zsálya
egyszer kővé változtatott, aztán az egekbe emelt
bőrömön porlik most is mosolygása,
mikor kérges arcát kezemben elültetem
éltem én is, mint kőszobor –
ártéri krisztus a víz alatt