Szerző |

Cselényi László

Végül

Ha már a bájvirágok mind elhullatták a szirmuk
ha már a gyöngyszerelmek többé nem érdekelnek
Ha már végleg magad vagy mert felesküdött minden
ellened s már csak kérni tudod a szerelmet

Felvidék - Szempont

Petőcz András

Emlékezés Cselényi Lászlóra

Tudunk-e beszélni a monumentalitásáról? A szerző azon vágyáról, hogy valami nagy-nagy összefoglaló műben mindent megmutasson, és a minden alatt érthetjük nyugodtan mindazt, ami a körülöttünk lévő valóság, a mindennapok hordaléka, jelenünk, múltunk és a jövőnk. Mert Cselényi valami ilyesmire vágyott. Beszélni a teljességről, megmutatni mindazt a tudást, ami egyetemes és egyben nagyon is hazai módon a miénk, csak a miénk, itt, a Duna mentén, valahol Közép-Európában.

Felvidék - Vers

Cselényi László

Ifjúság

Tavasz van kék az ég repülni kéne most
bódító illatok gyertek röpítsetek
míg várom a piros száguldó villamost
öleljetek szelíd hódító lánykezek

Felvidék - Szempont

Nagy Erika

Cselényi László 85 éve

Cselényi László József Attila-díjas író, költő, műfordító 1938. március 15-én született Gömörpanyiton. 1956–1960 között a Komenský Egyetem magyar–szlovák szakán tanult Pozsonyban. 1960–1962 között a pozsonyi Hét szerkesztője volt. 1962–1965 között az Új Ifjúság szerkesztőjeként dolgozott. 1965–1966, valamint 1968–1970 között Párizsban az Institut des Professeurs de francaises á l’Étranger tanfolyamán vett részt.