A mélynyomású égen szelídgalamb-gépek
rohannak eszeveszett gőggel az éjszakának
A puskaporos földön tollászkodik az élet
s mint arcul csapott ringyók bőgnek a bamba házak
Viharban alkonyatban megyünk az éjszakába
csizmánk a ferde hóban szétázik mint a bánat
Ha már a bájvirágok mind elhullatták a szirmuk
ha már a gyöngyszerelmek többé nem érdekelnek
Ha már végleg magad vagy mert felesküdött minden
ellened s már csak kérni tudod a szerelmet
Ha már fortyog a húsod a forró katlanokban
mert kell a hús a rendnek mert kell a hús a rendnek
Írni a döngölt földű kiskonyhák hűvösében
egy még a módja élni sorsunk kiénekelni
A vonalak a képek az iszonyú magányok
hisztériáját fénynek sötétnek alávetni
S lenni egy sárga holnap alapkövének ténynek
hogy emberi fajunkat a mindenség próbálja elviselni
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. augusztus számában)