Nagy Erika: Cselényi László 85 éve

2023. május 08., 06:18

Cselényi László József Attila-díjas író, költő, műfordító 1938. március 15-én született Gömörpanyiton. 1956–1960 között a Komenský Egyetem magyar–szlovák szakán tanult Pozsonyban. 1960–1962 között a pozsonyi Hét szerkesztője volt. 1962–1965 között az Új Ifjúság szerkesztőjeként dolgozott. 1965–1966, valamint 1968–1970 között Párizsban az Institut des Professeurs de francaises á l’Étranger tanfolyamán vett részt. 1967–1978 között a pozsonyi Madách Könyvkiadó munkatársa volt. A szlovákiai magyar irodalom merészen kísérletező egyénisége. Korai lírája emlékeztet Juhász Ferenc dinamizmusára és képhalmozására, majd később analitikus riportverseket írt. A párizsi élményeinek hatására Gömört és Párizst egybefogó neoavantgárd, szabad asszociációs makroverskulturákat alkotott.

Vilcsek Béla ezekkel a mondatokkal kezdte köszöntőjét öt évvel ezelőtt: „Cselényi László a magyar, szűkebb értelemben: a szlovákiai magyar irodalom(történet) különleges és kivételes alakja. Különleges és kivételes alakja mind életútja, mind költői és írói munkássága, mind irodalmi tevékenységének fogadtatása szempontjából. Szemlélet- és alakításmódja alapvetően folytonosság és folyamatszerűség, illetve véglegesség és rögzítettség, ha tetszik, konstrukció és dekonstrukció kettősségére és egységére épül. Élményvilága és egyéni formavilága a hatvanas évek második felének párizsi strukturalizmusától eredeztethető.”

Csehy Zoltán tíz évvel ezelőtt, Cselényi 75. születésnapja alkalmából így nyilatkozott: „Aligha létezik a magyar irodalomban makacsabb, elszántabban kísérletező, ha tetszik monomániákusabb költő, mint Cselényi László. Évtizedek óta keres egy formát, keresi az elbeszélhetőség nyelven túli, hatványozottan zenei karakterű kifejezésformáit, próbálgatja a mítoszképzést és a nagy mítoszok leterhelhetőségét. A költői szöveg ismérveire, a költőiség klasszikus elvárási rendszereire fittyet hány, ugyanakkor az avantgárd gesztus, illetve a montázs és kollázstechnika eljárásaihoz szinte rögeszmésen ragaszkodik, hiszen pontosan érzékeli, hogy csakis a felbontásban, a részegységekben rejtezhet a megragadhatatlan lényeg, hiszen ha ott nincs, akkor vélhetőleg nincs is sehol, akkor a lét maga lényegtelen, s maga a szövegképzés veszti el energiáit.”

Fónod Zoltán „…cserepekből modern katedrálist” című tanulmányában így ír: „Cselényi László a cseh/szlovákiai magyar írásbeliség azon kevés alkotóinak egyike, akiknek életművét az egyetemes magyar irodalom értékrendje is számon tartja. A Fiatal szlovákiai magyar költők című antológia (ebben debütált alig húszévesen Cselényi is!) neki köszönhetően vált – megjelenését követően – a szlovákiai magyar irodalom egyik botránykövévé. Ebben a végtelen kísérletben a gondot legfeljebb az okozza, hogy a magyar irodalom színe-java nem magyar költőként, a magyar avantgárd kiválóságaként minősíti Cselényi László költészetét, hanem kisebbségiként, ahol már a »sajátosságukat is lenyúlták.”

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. áprilisi számában)