szeretett felmászni mindenhováfüggönyre fára szekrény tetejérea felső ablakból mindig a szekrényemtetejére ugrottaztán onnan az ágyra
csillagos léptedégig érő reklámot jelentaz égig érő hazátverseli a költőőt követi a napmintha nem tudnáhogy váteszek már nincsenek
miért megy el az ember egy olyan helyrőlahol tovább már nem maradhatmiért nem marad az ember egy olyan helyenahol élni már lehetetlen?
a Balatonra utazunk akár gyerekkorunkban Csopakranagyanyánkkal és a gőzösselnégy és fél óra alatt hosszúidő volt ez nekünk gyerekkéntde kibírtuk és különben isez a vonat most nem oda megya déli parton robog végigígy ma a könyvtárba nem megyünk
a halhatatlanság a hold alatt az estamikor valaki újra verset íra csillaggombos esőkabátrólvagy egy raktárépület rímképletéről
szemközt az új építésű házmásodik emeleti erkélyénvalaki telefonálhallani az utca másik oldalán
csak a tengerrel törődtempedig nagyon közel volt az ég ismeg a felhők
hosszú éveket évtizedeket eltöltenek úgyhogy a pontos történetüket senki sem tudjarekonstruálni retusálni de hát minek isaz ember egyszerűen kihozza belőlüka kihozni valót beviszi a bevinni valót
a réti virágokat letapostákhőstettekről álmodoztak a homokozóbande a homokvárakat is letapostáksovány kis szarházi kölyköka szép szál legények
azt mondta óvakodni kell a beosztottaktólmert ők terjesztik a főnökötés a főnököktől is óvakodni kellmegterhelik az immunrendszert
ha megtanítasz úsznivarrok neked egy óriás lepedőtboldogságból és abban úszokakár a nyárban azúr lepkeszárny
elég meghalni s tovaszállniés tág szemekkel nézni a folyótfeltámadni a tűzben vagy a vízbenvagy a kopár mezőn
egy-két pohár sörfelhajtása után azonnalhangulatba jött
és karácsonyi dalokat énekelgetett