batyum húsomba váj
Thomas Bernhard nyomán
fonnyadás
almák fonnyadnak el a fűben
hacsak a disznók fel nem zabálják őket
a disznókat emberek zabálják fel
az emberek pedig ládákban bújnak
a föld alá hogy táplálják a növényeket
elég
elég meghalni s tovaszállni
és tág szemekkel nézni a folyót
feltámadni a tűzben vagy a vízben
vagy a kopár mezőn
ahol agyonütnek a parasztok
és elkészítenek vacsorára
egy pár vízhatlan cipő
egy pár vízhatlan cipőm sincs
pedig régebben volt egy túrabakancsom
szarvaszsírral kenegettük hogy át ne ázzon
és gyapjúzoknim is volt nekem
de most egyik sincs
kinőttem és engem kinőtt a világ
megyek a hóban mezítláb
és nem találom kinőtt rongyaim
és nem talál engem a világ
bárcsak elmondhatnám milyen gyakran
szerettem volna
gyapjúzoknit és túrabakancsot húzni
szarvaszsírral kenegetni amputált lábamat
batyum a hátamon
batyum a hátamon a húsomba váj
egy repedt sarkú kurvát cipelek
a bőrgyógyászatra viszem
hogy sebeit bekötözzék
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. júniusi számában)