Mégsem
péntek, 10:12
Saád Anna | Én vagyok és más versek
péntek, 10:05
Mátyás Emőke Ibolya | Áruház és más versek
péntek, 10:02
J. Simon Aranka | Kakaó
péntek, 09:10
Farkas Wellmann Endre | Átalakul a Helyőrség.ma!
csütörtök, 09:41
Károly Csaba | Két rövid történet
csütörtök, 09:36
Büky László | Bűvös szirmok és más versek
szerda, 06:33
Kincses Krisztina | Leskovics Gábor: Tudatosan vezettem vissza a zenekart az undergroundba
kedd, 06:06
Rácz Norbert Zsolt | Miről is szól Isten dicsősége?
hétfő, 07:37
Kolev András | Konklúzió és más versek
péntek, 11:11
Gyenes Imre | Néhány lepedőt összekötve
csütörtök, 09:26
Csík Mónika | Varázsfölde megmentése
szerda, 07:50
Farkas Wellmann Endre | Látnok
szerda, 07:45
Csáky Pál | Önismeret – vagy annak hiánya?
kedd, 08:28
Demeter Szilárd | Vita a ChatGPT Omegával
kedd, 07:54
Csáky Pál | Titánka, a búsképű lovag
Teljes lista
  • Magyarország
  • Felvidék
  • Délvidék
  • Erdély
  • 2026. március 16., Henrietta
  • Hírek
  • Vers
  • Novella
  • Tárca
  • Képzőművészet
  • Portré
  • Szempont
  • Ajánló
  • Versvideó
  • Petőfi200
  • Kamera
  • Olvasókalauz
  • OMG
  • Nyomtatásban
Magyarország - Tárca

Szabay Boglárka

A doktor úr

Szeretem az orvosokat. A megfontolt fajtákat, akik figyelnek, bólogatnak, felismerik a ritka betegségeket, mert én igazán sosem kapok el hétköznapi, buszon terjedő náthát, aztán azokkal a sejtelmes betűkkel megírják a receptet. Csak az ápolókat nem szeretem. Beviharzanak, kikapják a drága doktornő kezéből a papírt, és úgy vágják be az ajtót, mintha a sokk a kezelés része lenne.

Magyarország - Novella

Szabay Boglárka

Tisztítótűz

Álltunk a téren, mint egy hadsereg, mint a halálra ítéltek hadserege. Előző életeink alapján kiválasztották a legelvetemültebb személyeket, paradicsomszagú lével lefújták őket. Mintha azok örültek is volna, hogy frissítőt kapnak a hamuval takart testükre. Tudták, hogy itt úgysem lehet enni. Az illat valami szépre emlékeztetett mindannyiunkat.

Magyarország - Tárca

Szabay Boglárka

A spirituális ember

Felszisszent, majd oldalára fordult, miközben kihúzott napozószivacsa alól egy fél, vagy lehet negyed, ki minek nézi, műanyagtányért. Katica férje kicsit távolabb, egy szemétdombon napozott meztelenül. Jobban érte ott a nap, nem is kente be magát. Hason feküdt, feje és lába lelógott a napozószivacsról, de arcát belehelyezte egy kocsigumiba. Bőre így nem ráncolódott.

Impresszum • Adatvédelmi nyilatkozat
        
  • Keresés
  • Főoldal
  • Magyarország
  • Felvidék
  • Délvidék
  • Erdély
  • Hírek
  • Vers
  • Novella
  • Tárca
  • Képzőművészet
  • Portré
  • Szempont
  • Ajánló
  • Versvideó
  • Petőfi200
  • Kamera
  • Olvasókalauz
  • OMG
  • Nyomtatásban
  • Impresszum
  • Adatvédelmi nyilatkozat
Bejelentkezés
Bejelentkezés Facebook-fiókkal
Bejelentkezés Google+ fiókkal
vagy
Elfelejtettem a jelszavam
Bejelentkezve maradok

Még nincs fiókja? Regisztráljon itt!

Regisztrálok