Szerző |

Volford Éva

Sztereotípiák

Krisz ereiben megfagyott a vér. Tudta, hogy ha ma este nem akar egyedül ágyba bújni, akkor most helyesen kell válaszolnia. A húgának köszönhetően tisztában volt vele, hogy ő Nyilas, de amióta megtudta, hogy Sztálin is ebben a jegyben született, nem merte felvállalni az igazságot. Túl sokáig gondolkodott. Berni szemei gyanakvón rávillantak, ő pedig kétségbeesetten próbálta kitalálni, mit is hazudjon.

Felvidék - Novella

Volford Éva

Quid pro quo

A rám törő rossz előérzet miatt kényszeresen csavargatni kezdtem a kristálygyűrűmet, majd a földön heverő férfit megkerülve beléptem a kocsmába. A verekedés keltette izgalom még keserű volt a sörszagtól. Akik nem vért törölgettek az öklükről, azok a szilánkokat söprögető csapossal ordibáltak, vagy a földről próbálták felkaparni magukat.

Magyarország - Tárca

Volford Éva

Reggeli a szemétdombon

Ez kezdetben inkább hátrány, mint előny volt. Hiába tudtam mindent a XIX. századi Párizsról, két évszázaddal később – ráadásul ezúttal nőként – nem sok hasznát vettem. Szeretett városom jelentősen megváltozott, és a franciák sem voltak már igazán franciák. A történelem hosszabb lett, tele felfedezésekkel, katasztrófákkal, és újabb, értelmetlen háborúkkal. Megrázó volt olyan történetek befejezéséről hallani, amik az én koromban épphogy kialakulóban voltak.