Volford Éva: Reggeli a szemétdombon

2023. február 18., 09:10

Turcza Hunor: Akt

„Az a fontos, hogy az ember saját korához tartozzék, és azt fesse, amit lát”

Édouard Manet

A második életem nem indult zökkenőmentesen. Alig jöttem világra, amikor a fejemben már ötvenegy év tapasztalata és tudása kavargott; emlékeztem az előző életemre.

Ez kezdetben inkább hátrány, mint előny volt. Hiába tudtam mindent a XIX. századi Párizsról, két évszázaddal később – ráadásul ezúttal nőként – nem sok hasznát vettem. Szeretett városom jelentősen megváltozott, és a franciák sem voltak már igazán franciák. A történelem hosszabb lett, tele felfedezésekkel, katasztrófákkal, és újabb, értelmetlen háborúkkal. Megrázó volt olyan történetek befejezéséről hallani, amik az én koromban épphogy kialakulóban voltak.

A külvilág sokáig csak egy kislányt látott bennem, aki nem találja a helyét a világban, amibe beleszületett. Ennél viszont sokkal többről volt szó: ahogy a sportban a berögzült rossz mozdulatokat nehezebb kijavítani, mint helyesen megtanulni, úgy küszködtem én is személyiségem megváltoztatásával, amíg kortársaim kialakították sajátjukat. Az értékrendemmel és a modorommal is komolyan meg kellett küzdenem, amire a társadalmi elvárásoknak megfelelő emberré váltam.

Az egyetemen már kamatoztatni tudtam tudásomat, sőt lassacskán a női test előnyeit is felfedeztem. Az élet innentől gyerekjátéknak bizonyult: művészettörténetet tanultam, és a XIX. század francia festészetére specializálódtam. Előadásokat tartottam egykori barátaimról, riválisaimról, és ha a tananyag megkövetelte, magamról is. Az impresszionizmus másodjára is az életemmé vált, mégsem lehetett teljes a boldogságom.

Az idő múlása és a rohamos fejlődés alól a művészet sem volt kivétel. Nehezemre esett értéket találni a folyóiratokban, a regények nem szóltak új mondanivalóval, a versek pedig alaktalan, rímtelen, dallamtalan, telen-talanokká váltak. Gyakran ócsároltam a ragrímekbe öntött végtelen káromkodást is, amit a barátaim zenének csúfoltak vagy a minimalista építészetet, amiben letisztultság helyett csak ridegséget láttam.

Az utolsó döfést mégis a kortárs festészet adta. A festmények ugyanolyan színes foltokból és vonalakból álltak, mint azok a műalkotások, amiket Degas-val és Monet-val vetettünk vászonra, de hiányzott belőlük a mondanivaló. Kevesen tudták megtölteni a vonásaikat, olyan festőből viszont akadt elég, aki néma képeket festett.

Ilyen közegben nem tudtam alkotásra adni a fejem. Beértem hát a csendes büszkeséggel, amit akkor éreztem, ha valahol szembetaláltam magam valamelyik művemmel.

Soha nem felejtem el az első ilyen alkalmat; amikor a napi híreket görgetve megakadt a szemem egy meztelen női alakon. Két jól öltözött férfi társaságában reggelizett egy szemétdomb előtt. A fiatal lány büszkén fordította kebleit a kamera felé. Mögöttük, a domb tetején, egy fehérbe öltözött hölgy az eldobott üdítős üvegek között turkált. Minden tekintetből sütött a meggyőződés, hogy most valami nagyot alkottak.

„Művészettel a környezetszennyezés ellen!” című fotósorozattal tüntetnek a párizsi aktivisták.

A cikkben egymás mellett tüntették fel Reggeli a szabadban című festményemet, és a korszerű újraalkotást. A művemet, amit egykor tisztességtelennek neveztek, és megtiltották a kiállítását, most a legjobb alkotásomként emlegették, és cirkalmas mondatokon keresztül a kampányuk jelképévé emelték.

Elképesztett, hogy az idő mennyire kitágította az erkölcs határait; második életemben senkinek a szeme se rebbent egy meztelen nő láttán, előkelő férfiak társaságában, pedig ő nem festékből és képzeletből született, hanem valódi volt.

– Végre elismerik, hogy kurvának lenni igenis művészet – jegyeztem meg, csak úgy, magamnak.

Šereš Rebeka

Macska egy élet!

2023. november 15., szerda

Hátamra kiterülve az ablak mellett hagyom, hogy az őszi napsugarak melegítsék a pocakomat. A napi harmadik szundimra készülök, csakhogy tervem meghiúsulni látszik. Nagy ricsaj, csapkodások, zörgések és ordibálás hangja csapja meg ismét fülecskéimet. Ez megy már egy jó ideje. Anya és apa megint veszekednek. Sőt, ölik egymást! Valamilyen „válást” emlegetnek, de hogy az mi a csoda lehet, arról halvány cica gőzöm sincs.

Szarvas Ferenc

Teljesárú

2023. november 11., szombat

Az ablakot már lehúztam, és az ajtót is kinyitottam, így sem mozdul a levegő. A bal vállam fáj a huzattól, két éve érzékeny. Miért nincs klíma? Előveszem a telefonom, megkeresem a neten, milyen vagonban utazom. Harmincéves, 1989-ben gyártották. Nem is gondoltam, hogy ilyen régi vasúti kocsik is üzemelnek még. Görgetem a vonatos híreket, a „Prémium osztályú és csendes fülkéket vezet be a MÁV” címnél felnevetek, és arra gondolok, biztos van egy másik MÁV, amivel eddig még nem utaztam.

Takács Éva

Amikor olvasok

2023. november 10., péntek

Amikor olvasok, hetedhét országban járok és a napsárga hajú herceg ment meg a sárkánytól.

Amikor olvasok, megakad a csutka a torkomon és üvegkoporsóban várom, hogy rám találjon a szerelem.

Amikor olvasok, a bíró lánya vagyok, fel is vagyok öltözve, meg nem is, hozok is ajándékot, meg nem is.

Boldogh Dezső

Három rövid történet

2023. november 04., szombat

Állítólag több mint hatvan éve nem vett magához semmiféle táplálékot és vizet sem! Tesztelték, vizsgálták híres indiai szanatóriumokban és nemzetközi kongresszusokon. Világszenzáció és érthetetlenség. Úgy döntünk, meglátogatjuk mi is a már bőven a nyolcvanas éveiben járó idős embert. Rengeteg átszállás, tévelygés, lélekpróbáló gyalogtúra, mert arrafelé nincs tömegközlekedés, se műholdas térkép, csak poros falvak, forróság és tehenek.

Fráter Zsuzsanna

Az utolsó fecske

2023. október 28., szombat

Az utolsó fecske fejét a szárnya alá dugva gubbasztott a kalitkában. Satnya kis lény volt, sokkal kisebb, soványabb, mint ahogy a fecskékre emlékezett. Persze ő is elég satnya volt már, sokkal aszottabb, töpörödöttebb, de mindenekelőtt öregebb, mint amikor utoljára füsti fecskét látott.

Juhász Zsuzsanna

Osztálykép

2023. október 26., csütörtök

Állj, állj! Csak semmi riadalom. Én mentes vagyok a korai haláltól. Én rágtam a számat. Jó tanuló voltam, szőke, és csak azért is hosszúra hagyta az anyám a hajamat. Gyámügy nem nagyon volt akkor, mert a gyámság ki volt helyezve, össznépi volt. Mindenki ránézett mindenki gyerekére. S az a fifikus anyám azt is elhitette a világgal, hogy milyen törődő, ráérős szülő ő. Hogy van ideje a hajammal bajmolódni.

Taussig Gerda

Bon voyage

2023. október 07., szombat

Virág ott feküdt a hatalmas ágy közepén, törékenyen, mint egy kismadár, vagy mint egy apró nefelejcs, amelyből elszívta az életet adó nedvet a túl erős napfény és az emberi hanyagság. Egy pillanatra visszahőköltem, vissza is fordultam a folyosóra azt hiszem, mintha hangot hallanék, kellett pár pillanat, hogy helyrebillenjen a lelkem, mielőtt belépek. Nem ismertem rá.

Gáspár Ferenc

Az ígéret földje

2023. szeptember 30., szombat

Az értekezleteken egy nyugdíjas kolléga az iskolát gyárhoz hasonlította, ahol elsőben beteszik a nyersanyagot, és nyolcadikban kipottyan a végtermék. A párttitkár több Pajtás újság eladását kapacitálta, valamint hogy miért nem tömegek járnak velem kirándulni a hétvégeken. Amikor tanítottam, kívülről láttam magamat, akár egy filmben lennék, és csodálkoztam, hogy mit keresek itt tulajdonképpen.

Fiala Ilona

Rozi és Boldizsár

2023. szeptember 23., szombat

Csaknem tíz éve, hogy Boldizsár meghalt, de Rozi a mai napig elérzékenyül, ha eszébe jut. – Szegény Boldim! – így emlegeti. – Szegény Boldim, ha élne, minden másképp lenne! – És ez száz százalékig igaz. Mert Boldizsár halálával Rozi élete teljesen megváltozott.

Bíró Szabolcs

Ismét úton

2023. szeptember 20., szerda

Minden évben ezt várom legjobban: amikor újra összeáll a csapat, telepakoljuk az autót könyvekkel, promóciós anyagokkal, meg persze jókedvvel, és útra kelünk, megyünk. Nem az őszbe, vijjogva, sírva, kergetőzve, hanem a tavaszba, a nyárba (na jó, aztán végül az őszbe is), több száz, majd több ezer kilométert „felzabálva”, sokszor olyan városokba, kisebb-nagyobb településekre, ahol még sosem jártunk azelőtt.

Volford Éva művei

Legfrissebb hírek

2023. december 04., 15:02

Helyőrség
Irodalmi díjakat adott át a Tegnap.ma portál

2023. december 04., 10:54

Ilyés Krisztinka
Kettős kötetbemutató a Benczúr-házban

2023. december 04., 10:49

Szilágyi Ferenc Hubart
Nyugtalan tüzek és más versek

2023. december 04., 10:20

Farkas Wellmann Endre
Az etédi csoda – Timbora-bemutató

2023. december 04., 10:15

Rimóczi László
Könnyek között