Szeder Réka Henrietta: Versek

2020. május 09., 07:41
Ámmer Gergő: Judit és Holofernész (gipsz, 126 × 80 × 52 cm, 2017)
Emlékezés

Csak ketten vagyunk a lakásban. Az egyikünk őrült, a másikunk halott.

 

Olyan megfoghatatlan, mint a lelked.

Itt maradt egy darabod a lakásban,

emlékképek suhannak át a nappalin.

Bekapcsolják a tűzhelyet, vagy kinyitják a szerszámosszekrényt.

Egyszerre tolul fel a térben minden mozdulat.

Magad mellett állsz, csak magaddal nem fogsz kezet.

Látom az éveket, ahogyan koptatták az arcod,

és tompították a mozdulataidat.

Egyszerre vagyok még gyermek és félig felnőtt:

miközben biciklit szerelsz, vagy elfelejted, hogy

mosdóba kellene menned.

 

Harmadik felvonás

 

Ott lógott a puska a falon.

Néha megfényeztük gondosan,

meg ne feledkezzünk róla.

A töltény eltűnt az asztalról jó ideje.

Emlékszem, mert én töltöttem csőre,

miközben máson járt az eszem.

Mégis meglepett, amikor a kezedbe vetted.

 

Somogy

 

A lejtők között megbújik a szegénység.

Napról napra kopárabbak a hegyek.

Hullik az élet a fákról.

Játszik még a szép. Megtéveszt.

Üres kalász és csonka tehenek.

Tengődik az élet és ebédel a halál.

Elterült a lejtőkön a szegénység.

Lustán nyúlik el a hegygerincen a teste.

Itt otthon érzi magát. Ezt kereste.

 

4 soros

 

Az utcákat betekerte az ón,

az ég felettünk sötét szakadék,

a vérszemcsék a hálón megtapadnak.

Jeges kádban pattogó maradék.

 

Definíció

 

Kérdeztem tőle, mi a férfi.

Először hebegett.

– A férfi maga, csak egy egység,

nem több. Max kevesebb.

 

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. május 9-i számában.)