Szeder Réka: Versek

2020. augusztus 03., 07:20
Csáki Róbert: Barátom pihen (Olaj, vászon, 39,5 × 47 cm, 2007)
Maradék

 

Eltűnt a róna mögött a nap, mire megállt a vonat a faluban.

Ma nem indul több járat – recseg a hangosbemondóból.

Harangoznak. Egy ballonkabátos férfi ül a peronon.

Amikor elmész mellette, megcsap valami furcsa szag.

Húst koncolnak a főtéren.

Keselyűk gyűlnek a rothadó csonkokra.

Döglegyek szállnak a maradékra.

 

Mert így kell

 

Csillog az új autó, otthonos a lakás:

rendes az asszony és tiszta a ház.

Diploma lóg a falon, a naptár tele,

jól megfizeti a munkahelye.

Este a tévé zúg, csak amolyan rutin,

Mint rejtvényt fejtegetni a budin.

 

Itt BL megy, ott énekel,

a díjai nem férnek el.

Ez innovál, az Grammyt kap,

az élet már csak így marad.

 

Mennyi siker, mennyi szép,

a tehetséges szerencsés.

 

Süllyed a fotel, a levegő szorítja nyakad.

Azt mondták, ezt így kell, ezt így szabad.

 

A Hyperotreti ciklusból

 

I.

Kiteregettem a gondolataimat a szárítóra.

Fekete köd párolog belőlük.

Feltépik a számat, hogy belülről emésszenek fel.

Összecsepegtettem velük a padlót az előszobában.

Marják a fát, és a betont, ahogyan utat vájnak maguknak.

Felhólyagosodott tőlük a talpam,

mégis, valahogy fáznak a lábujjaim.

Kilónként marják le csontig a húst.

 

II.

Biztos kolhicinnel kezelték az időt.

Megállt, mint a sejtosztódás,

csak hogy jól vizsgálható legyen minden egyes részlete.

Hogy mikroszkóp alatt kellő rálátással kielemezhessük

minden egyes komponensét.

Talán, ha jól kezeli az ember a nagyítót,

akkor válik elviselhetően könnyűvé az elengedés.

 

IV.

Szilánkokkal terítettem be a lakást.

Kiszivárog a vér a hámsejtjeid közül, amikor összeszeded.

Pecsétlenyomatként szárad.

 

V.

Szenes csonkok görnyednek az asztalon.

A kanócról lemállott a viasz,

mint bőrről a hús.

 

VI.

Pókháló szövi be a teret.

Fullaszt a levegő.

Nikotin rakódik le az erek falán.

A gyomorsav átmarta magát a lumenen.

Az ételillat csak felforgatja,

ami benned megmaradt még.

Megakadnak a molekulák a finom, bársonyos szálakon.

A levegő fullasztó.

 

X.

Beleszakadt az éter a csöndbe.

Lassan mozdítottad meg a lábad.

Úgy visszhangzott, mint egy sörétes puska durranása.

A repeszszilánkok átfúródtak a bőrömön,

és betokozódtak a csontjaimba.

 

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. március 14-i számában.)

Legnézettebb
2020. szeptember 20., 10:27
2020. szeptember 18., 11:07
2020. szeptember 15., 08:12
2020. szeptember 19., 08:30
2020. szeptember 16., 11:32