A titkoknak az a természetük, hogy kiderülnek. Ez persze nem menti meg őket attól, hogy előtte nagyon sokáig titkok maradjanak.
Mészáros Márta Aurora Borealis című filmje a háborús nemi erőszakokból született gyermekek sorsáról beszélve annyira mély sebbe nyúlt bele, hogy erre a magyar társadalom még csak egy nagy lélegzet-viszszafojtással reagált. Hang nem jön ki az emberek torkán. A magyarok még nem mesélik el a maguk elhallgatott történeteit, pedig az osztrákok már megtették, és meg is könnyebbültek.
Ezen nincs mit csodálkozni, végtére is a film pont arról szól, hogy évtizedes titkokról beszélni mennyire nehéz. Lehet, hogy csak mindennek a végén lehetséges, amikor már nem kell tovább élni azt az életet, amit a titok kipattanása visszavonhatatlanul és visszamenőleg is megváltoztat?
A pszichológusok szerint a traumát az különbözteti meg a szörnyűséges eseménytől – későbbi emlékektől –, hogy amikor megtörténik, az elszenvedője tehetetlenséget él át. Ott és akkor semmi esélye tenni magáért. Ezek után pedig azt, ami történt vele, nem tudja beilleszteni az élettörténetébe.
Forrás: Vertigo Média Kft.
Tehát, maradva az Aurora Borealis című film tematikájánál: az erőszakot elszenvedett személy nem képes magáról akként a nőként gondolkodni, aki negatív érzelmeket táplál a háborús erőszakból született gyermeke iránt, ezért kreál egy másik, a maga számára elfogadható történetet.
Hány magyar nővel történt meg mindez?
A titok viszont titok marad, és tovább mozgatja a hordozóját.
Magyarországon a második világháború idején a legszigorúbb becslések szerint is minimum négyszázezer, de lehet, hogy hatszázezer nőt erőszakoltak meg a szovjet katonák. Ha csak tízszázalékos teherbeesési rátával számolunk, akkor is legalább negyvenezer erőszakból fogant gyermeknek kellett megszületnie. Magyarországon a szovjet csapatok agressziójának csúcsidőszaka 1944 ősze és 1945 tavasza közé esett, a nők lerohanása inkább a nagyvárosokra volt jellemző. Persze a falvakban is történtek szörnyűségek, csak ott könnyebb volt elmenekülni, mint egy szűk, zsúfolt belvárosi pincében. A magyar hatóságok tudtak arról, mi történik az országban, számos olyan dokumentum maradt fent, amelyekben a lakosság a polgári, illetve a katonai rendfenntartó szervekhez fordul segítségért. Az erőszakok folytán brutális mértékben terjedő nemi betegségek kezelése hatalmas erőfeszítést igényelt a háború miatt amúgy is végkimerülésig dolgozó orvosoktól, de a megmaradt járványügyi jelentésekből még így is kikövetkeztethető, hogy milyen hatalmas esetszámmal állunk szemben.
Forrás: Vertigo Média Kft.
1945 januárjában a magyar történelem folyamán először – ideiglenesen – feloldják az abortusztilalmat, az orvosoknak ingyen és kötelezően el kell végezniük a háborús erőszakból létrejövő terhességek megszakítását. Viszonylag kevesen jutottak szakszerű orvosi segítséghez, sok városban ki sem lehetett jönni a pincékből. 1945 nyarán a főváros rendeletet hoz az árván maradt csecsemők szinte ügyintézés nélküli, tömeges csecsemőotthoni elhelyezéséről. Lássuk be, hogy nem életszerű, hogy a budapesti ostromot az újszülöttek – pláne ezrével – túlélhessék az anyjuk nélkül, így tehát a rendeletben olvasható „háborús zűrzavar” kifejezés mögött erőszakot kell sejtenünk.
A születési statisztikákból nem lóg ki az 1945-ös év, mert a harcok miatt eleve kevesebb gyerek fogant, negyvenezer születés belesimul a szokásos számsorokba. Magyarországon a 2. Ukrán Front vonult végig, a gyermekek, akik megfogantak, pont úgy néznek ki, mint bárki más.
Itt élnek közöttünk, hetvenkét-hetvenhárom évesen.
Forrás: Vertigo Média Kft.
Pataki Éva, az Aurora Borealis című film forgatókönyvírója lejegyezte a forgatások idején a beszélgetéseket a film rendezője, Mészáros Márta és a legnagyobb élő magyar színésznő, Törőcsik Mari – a film főszereplője – között. Két csodálatos, nyolcvanon felüli asszony beszél a kötetben, akik éppen arról készítenek filmet, hogy az emberi élet történeteivel még itt, az élők előtt kell elszámolni. Arról, hogy a titkainkkal nincs jogunk másokat mérgezni. Ez a két asszony néha leül, és szépen elmeséli az igazságot az életéről a másiknak. Szerelmekről, művészetről, történelemről, filmtörténetről, és ezzel valósággá teszik a filmet, amit forgatnak, életszerűvé a mesét, amit látunk, hitelessé a hihetetlent, felfoghatóvá a felfoghatatlan XX. századot. Pataki Éva pedig leírt mindent, és mellérakta a film forgatókönyvét.
Pataki Éva – Mészáros Márta – Törőcsik Mari: Aurora Borealis – Északi fény. Athenaeum Kiadó, Budapest, 2017
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2018. január 20-i számában.)
