Farkas Gábor

Éles ránc a semmi és más versek

A tér csak egymásra torlódott falak.
Feltörni a kódot – ezt kéne tenned –,
szuicid énedtől éned nem enged,
és ólom fülemben, hogy ne halljalak.

Farkas Gábor

Vallás és közösség: identitásváltozatok a Trianon utáni erdélyi lírában

A Trianon utáni erdélyi költőgenerációk életműve eltérő és közös jegyeket egyaránt mutat. Több tekintetben a vizsgálatkor szükséges elválasztani azokat a tematikus jellemzőket a szerzői életművekben, amik arra vonatkozóak, hogy mennyiben meghatározó egy-egy esetben a szakrális versbeszéd, a személyes és közösségi identitás mint sorsvállalás. És hogy miből fakadhat az egymást követő, sok esetben az elődöknek készakarva ellentmondani szándékozó különböző generációk létértelmező vallomásverseiben a télből folyton átderengő tavasz?

Farkas Gábor

Versek

Tebenned bíztunk eke szarvát fogva,

Apáink vak dühét magunkba szorítva

Megtörött derékkal barázdát figyeltük

S Európa népét naggyá segítettük.

Farkas Gábor

Erre nincs

Erre nincs vakcina, mégis megtettem:
önvád a veled végig nem élt élet –
el sem kezdődött, úgy ért máris véget.
Egymástól függünk azóta mindketten.

Farkas Gábor

Nincs lehetetlen

Nincs lehetetlen, az egykori kertbe
hordom a múltat, a régi szilvafát,
de ahogy apám a szilvát leverte,
ma már csak foltos emlék, rongyos kabát.

Farkas Gábor

Játék és eszme

Játék s eszme között félúton a líra, de olykor

félek a megfeketült, bársonypuha disztichonoktól.

Nincs árnyékom után más, én építem a sáncot,

mert megvámolják a határon lelkemet. Így lesz

szó alkotta limes minden hajdani vers.