2020. november 27., 01:10
Elmaradtam, nem értem vissza reggel,
egy lettem az önváddal, amíg lehet –
önazonosságom a lelkiismeret:
azzal küzdök vagy az emlékezettel.
Erre nincs vakcina, mégis megtettem:
önvád a veled végig nem élt élet –
el sem kezdődött, úgy ért máris véget.
Egymástól függünk azóta mindketten.
Nem tudlak, pedig tényleg mentenélek,
ahogy elregélték régen a vének –
halvány gesztusaim kódolatlanok,
A fel nem fedezett gyógyír én vagyok,
de te hibátlan csillag alatt fekszel
folyton önmagadra éhező testtel.
SZONETTEK A VAKCINÁRÓL
2020. szeptember 26-án rendezték meg Budapesten, a Ferencvárosi Művelődési Központban József Attila és Illyés Gyula VERSengésének emlékére a Szonettpárbaj nevű költészeti versenyt, vakcina témában. Az alábbi költők villogtatták meg költészeti és orvosi tudományukat: Bék Timur, Halmai Tamás, Jónás Tamás, Nagy Lea, Farkas Gábor, Ferencz Mónika, Regős Mátyás, Vesztergom Andrea.
A zsűri tagjai (Erdős Virág, Miklya Zsolt, Weiner Sennyei Tibor) végül Regős Mátyás szonettjét találták a legjobbnak.
Tekintettel arra, hogy szerkesztőségünk egyik tagja vírushelyzet folytán már hónapok óta kint ragadt Magyarországon, beoltatta magát e versekkel, és megszerezte nekünk azokat.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. novemberi számában)
Vesztergom Andrea | Vakcina
Átlátszatlan sejtek, tejes vízüveg,eldönthetetlen és antigén anyag,membránjaikban minket hordanak,vérünkbe kócolva minden színüket.
Bék Timur | Vakcina
A gyötrelemre ellenszer, ha nincsen,kotyvassz magad magadnak vakcinát!Remegésekből az ajtókilincsen,a látványból, s hogy láthat az, ki lát.
Regős Mátyás | A kezdet után
Anyám, előtted nem volt semmi kezdet,a tejfehér, az ájulás, a felhő.Dagadt fiad a bőrödért ma reszket.Anyám, miért lesz anyátlan, ki felnő?
Nagy Lea | Vakcina
Ellepik a világot, tű, második hullám: Mondták.Hallottam magam is: slosszanunk csendben.Libbenek, hagyom, majd magamba mentem.Fényvesztő múlás, remény ereje: Kidobták.