Szerző |

Hegyi Damján Domokos

Helyzetek

Tömött metró. Hétköznap reggel, diákok, munkába igyekvők szürke masszája tölti meg a szerelvényt, arcuk nyúzott és érzéketlen. Ritmikusan dülöngélnek a zakatolástól. Csend, csak a jármű alapzaja búg. Egy fiatal nőnek váratlanul, egészen hangosan megszólal a telefonja.

Magyarország - Vers

Hegyi Damján Domokos

Létfenntartási gyakorlatok – prózaversek

Akár egy Franco Fontana-kép. A repcetábla sárgasága megszentelt aurájával felkavaró kontrasztot alkot a tiszta kék éggel. A táj, ha mentesül minden emberi létezőtől, az időtlenség illúzióját kelti, mert mozgásai nem rendelődnek a temporalitás alá, az értelem nem szervezi az emberi léptékkel mért időhöz a testeket.

Magyarország - Tárca

Hegyi Damján Domokos

Zuhanó repülőgép

Pumpált az ágytakaró. Csöndben ültünk székeinken, apám az ablakon keresztül nézte a felhőtlen kék téli eget, anyám összekulcsolt kezén merengett. Én az egyszerű, de színes geometriai vonalakkal díszített pamutszőnyeget bámultam üres tekintettel. Nagyapámon gondolkoztam, azon, hogy valaha nagydarab autószerelő volt, akinek izmos testét mindenki megbámulta az utcán.

Magyarország - Novella

Hegyi Damján Domokos

Legtöbbje vadászatot vagy bacchanáliát ábrázolt

Egy-egy főbb szereplőn virágkoszorú. Boroskancsók, húsok, szőlők. Kifinomult ecsetvonás, markáns színhasználat jellemezte mindegyiket, nem is csoda, hisz egyetlen festőtől származtak.

Magyarország - Novella

Hegyi Damján Domokos

A színtiszta ég babakékjével

Hallgattuk az érthetetlen horvát zenéket, mert a rádió csak horvát adókat fogott be, magyar nyelvű közvetítésről nem is álmodhattunk. Anyám vezetett. Woland hátradőlve, két kezét az üléstámla mögé kulcsolva sütkérezett. A bátyám a játékkonzolján hülyéskedett valami verekedős játékkal, én meg, mint egy igazi turista, szívtam magamba az új ingereket, bámészkodtam az ablakon keresztül.