Hegyi Damján Domokos: Létfenntartási gyakorlatok – prózaversek

2022. június 05., 10:10
Todor Tamás: Az elrendeződés (90×70 cm, olaj, vászon, 2021)

(Jacques-Louis David: Marat halála)

 I.

 Annyiszor halsz meg, ahányszor kihunynak azok a neuronok, amelyekben mentálisan a te képed reprezentálódik.

 II.

 Halálom túléli az a láncfolyamat, amely a levegő részecskéit rezegteti információvá

egy másik test neuronjai számára.

 III.

 Halálunk nem lesz más, mint az,  hogy az a hely, aminek segítségével az intelligibilis világra csatlakoztunk, puszta tárggyá alakul.

 

Franco Fontana

Akár egy Franco Fontana-kép. A repcetábla sárgasága megszentelt aurájával felkavaró kontrasztot alkot a tiszta kék éggel. A táj, ha mentesül minden emberi létezőtől, az időtlenség illúzióját kelti, mert mozgásai nem rendelődnek a temporalitás alá, az értelem nem szervezi az emberi léptékkel mért időhöz a testeket. Minden más lesz viszont, ha az ember, vagy az ember kiterjesztése, a gép, megjelenik. Ha megjelenik az ember, vagy a gép, akkor az emberi idő is megjelenik, és az emberi idővel megjelenik annak betetőzése is. Az emberi idő betetőzésekor az élőlények bomlani kezdenek, leveleik elfonnyadnak, testük megmerevedik, bőrük sápadttá válik, foltok kezdik el enni a különböző pontokat, vasrudaik gyengülnek, a rozsda beleég csavarjaikba, programkódjuk digitális hibák martalékává lesz. Ha viszont az ember akarja, mesterségesen megtörhető az emberi idő, hirtelen is véget lehet vetni a folyamatos eróziónak, a látványos és gyors pusztulás megoldást kínál a hosszú fájdalomra. A kék égbe és a sárga repcébe piros vegyül, ami parányi, mégis maga a lényeg.

 

A fény béklyója
(Ferenczy Károly: Noémi kibontott hajjal)

A biológiai képződmény, ahogy hátrál. Hátrál szemlélőjétől, hátrál a világ egyéb testeitől, mert le akarja rázni magáról a fény béklyóját, létezését önállóvá akarja tenni, létezését a világ egyéb testeitől függetleníteni akarja, pontosabban a saját maga által létrehozott tárgyakra akarja bízni, azaz olyan tárgyakra, melyek léte tőle függ, olyan technikai létezőkre, melyek léte tőle függ. A technikai létezők tőle függnek, ő a technikai létezőktől függ, így létrejön a független, ám körkörösen mégiscsak a Másiktól függő struktúra, melybe végső soron nincs beleszólása semmilyen istenségnek, teremtőnek vagy pusztítónak, csupán az Értelem körkörös mindenhatóságának kiépített zárt rendszer neveli életrevalóvá a Létezés színtelen madarait.

 

Bekötés
(Hollósy Simon: Rákóczi-induló)

Testek sokasága, amik értelemmel rendelkeznek, és ezek az értelemmel rendelkező testek az értelem által beköttetnek a szakralitásba, amiképp a számítógép köttetik be bájtneuronjai által az isteni szférák terének érzékelésébe. Az értelmet tanulni és növeszteni és csiszolni kell, bekötése a tanuláson, a növesztésen, a csiszoláson múlik. Amennyiben silány minőségű a bekötés, annyiban az értelem hordozótestének burkára helyeződik a hangsúly, amennyiben jó minőségű a bekötés, annyiban az isteni szférák terének érzékelésére terelődik a hangsúly. Az értelem hordozótestének burka hajdanán, megképződésekor még szintén a szakralitásból indult, a szakrális kilökte magából a többi burok közé, hogy lehatároltságukkal hierarchiát képezve jelezzék a szakralitás határtalanságát, az isteni szférák érzékelésének határtalanságát. Ezért az értelem, ha megfelelő minőségben be képes kötni magát, a burkot is képes bekötni az isteni szférák terének érzékelésébe.