Szerző |

Szurkos András

Hej azok a marosvásárhelyi hatvanas évek!
Kávéházi asztaltól asztalig bógenyoztunk,
seggére vertünk a pénznek, s mentünk tovább
egy házzal.

Spirituális fénylény az emberembrió,
keresi a szüleit, s ha megtalálja,
rájuk bízza életét.
Nem tudja, „milyen lóra tett”,
s védekezésképtelen.

Barna szemed szirmos virág,
leánytested karcsú emlék,
nyugodni má’ nem oszt ki rám
tőled fénylő naplementét.

Gazdag volt az ősz, olvasom
jobbról az első oldalon.

Épp boldogságról álmodom.
Mögöttem jő a lábnyomom.

A vacsoracsillag nyíltan fényeskedett:
gyertek máskor es, Isten megbocsát,
ne hanyagoljátok a bűnbánásgyakorlást.

Ahogy kéményseprő arcát
belepi a munkakorom,
ráncaimmal vívja harcát
meggyámbászott öregkorom.