Szerző |

Szurkos András

Gazdag volt az ősz, olvasom
jobbról az első oldalon.

Épp boldogságról álmodom.
Mögöttem jő a lábnyomom.

A vacsoracsillag nyíltan fényeskedett:
gyertek máskor es, Isten megbocsát,
ne hanyagoljátok a bűnbánásgyakorlást.

Ahogy kéményseprő arcát
belepi a munkakorom,
ráncaimmal vívja harcát
meggyámbászott öregkorom.

Lombja-vesztett csupasz ág,

hogy egymásé voltunk;

mint az árnyék, úgy nő át

rajtunk közös sorsunk.

Megbocsátasz, ha olyanokat mondok,

amelyek nem csak megtörténtek veled,

hanem megtörténhettek volna.