Iszkiri a Paradicsomból (-ba) 1.
Nem firtatom, igaz vagy mese, elhiszem, mert áthat.
Amit valóságnak hiszünk, az es csak látszat.
A mesékkel semmi nem ér fel, elragadnak,
bennük érzem magam igazán szabadnak.
Elismerem, a múltban olykor gyepre fejtem.
De fordítottam mihamarabb,
soha nem vótam annyira kiakadva,
amikor az ember a segítő kézbe beleharap.
A mai napom jelen, de még nem kerek,
itt és most, a 24 óra utolsó perce
szökteti a másodperceket, hoppá,
miként a pontnak nincs kiterjedése a térben,
e pillanatnak nincs helye a ma jelenében,
amely holnapra már tegnap lesz:
elkezdődött az életem hátralevő része, a jövőm,
vasár-, ünnep- és hétköznapokban mérve.
Napi adagokban jő, sokszor siettetem,
„legyen ennek vége, elegem van belőle”,
pedig nem kéne.
Amikor téged várlak, még jobban siettetem.
Hogy mit hoz a jövő, nem tudják a jósok,
de megmondják az uniósok, ők a megmondósok.
Ha így széjjelnézek, van belőlük jó sok.
Mondanám nekik, hol ess bé,*
térdig ér minnyá a szennylé,
de félek, esernyőt ajánlanak az ágy fölé.
Háborúban az egység fontosabb,
az ellenség legyőzése a legfontosabb,
akkor es, ha megkerálunk!**
Életemben rengetegszer féltem, azt mondtam,
nincsen annál rosszabb.
És tessék, van: a káosz,
s az egység nevében ölel magához.
S az Isten semmit nem mond,
ami azt jelenti: a ti dolgotok.
Apám a félelmet nem ismerte,
mindig csodálkoztam rajta, s irigyeltem.
Nem akart hazajönni kapatosan éjjel
Gelencéről, bément az útba eső temetőbe,
sírhantra hajtotta a fejét, és mindig egyet aludt.
Nekem az a példaképem, aki csak egy szót mert
kiejteni az éjsötét temetőben: „félek”,
akkor szólta el magát a szellem:
„én es féltem, amíg éltem”.
* hol esik be (az eső) (székely), átvitt értelemben: mi a helyzet
** meghalunk (székely)
Iszkiri a Paradicsomból (-ba) 2.
Férfi és nő: „teológia, geológia, ég és föld”.
Részigazság, bűnben közel állunk egymáshoz.
De nem minden bűn, amit annak tartanak.
A nők csodálni és szeretni valók elsőre,
nővé válástól mindörökre. Átesnek a
„jaj, nem merem megfogni” bátorságpróbán,
ami nem bűn, még csak nem es hiba,
férfival vetnek fejest egymás álmaiba.
Rizikó, de mindennek van hátulütője,
ilyen az élet, zsákbamacska.
Nem mondom, biza elég nyavalya,
ha egyik ott éri a másikat, s üstökén ragadja.
Nőnek férfi, férfinak nő, olyan, mint
két vezeték, amely egymás hasonmása,
csak amelyik áram alatt van,
annak más a fogása.
A férfi talpraesett, bátor, parancsolni tud,
az asszony szép, istenfélő, takaros,
s rászoktatja a férfit, hogy
parancsoljon magának.
Bűnre egyik se hajlamos.
Mit keresek?
Ó, hová készülődtem gyermekszemmel
nézve a boldog csillagokra?
Hová készítettél, anyám, a prézlis csirkével,
mondván: vigyázz magadra s a csomagokra?
Ki álmodott kertes, családi boldogságról,
ahol melegítőben megyek a vendégek elé,
karomat nyújtva kézfogásra.
És hű feleségről,
kinek szemében én vagyok a legtehetősebb,
fülében minden szavam szikra,
aki felnéz rám és induláskor
nyakkendőmet megigazítja.
Kép
Fenn a hegyek fűrészfogán
arcod írják égre a fák,
visszatérő emlék okán
patak ismétli önmagát.
Barna szemed szirmos virág,
leánytested karcsú emlék,
nyugodni má’ nem oszt ki rám
tőled fénylő naplementét.
Termékeny völgyekben vérző
hecsenpeccsek* dombok lábán,
fagyos alkonyat bont vérbő
tüskéket zúzmarás ágán.
*csipkebogyó (székely)
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. októberi számában)
