Aki ért az eső nyelvén, tudja, miértfáradnak el gyorsan a nappalok.Messze van két tenyér között a part,ide késő kikötni egy vasárnapot.
Egy vastag réteg álommal fekszem a pirkadat alatt,a felszínen feltámadás előtti termőföld és napébredés.Látni, az ősz egyszerű létformák számára élhető bolygó.A tavasz implantátumai még életben tarthatnak.
kint virágágyás menetel, szökőkutak szökés előtt.Néhány gondolat autóba ül és az állomásokon isott vannak türelmesen, majd a gőzölgő kávébanfelkeveredve szabadon, habosan, mint a tej
csak nem tudom hány tél lehet mégmielőtt kiürül egy embernyi felhőa reménység úgy áll rajtamahogy egy jó kalap meg egy kabát
madarak szálltak le mellénkmert azt hitték közéjük tartozunkmorzsáknak tűntünk és szabadnakde ők mohón felcsipegettek
A földön kifordult örökzöldek fekszenek,mellettük vihar, pajzzsal halad dél felé.Két találatot szán minden kiásott szívbe, egyet születésre, egyet az elköltözésre.
Egyetlen reggel sem marad észrevétlen,amint a hangok, úgy mi is jelen vagyunk
Eltévedni indulok és ha lehet beléd szaladni.Legurul a szekér, végig a domboldalon,derékig ér a fű, mellkasomban erdők zaja,felrázott párnám alatt cigány hegedül.