Hajnali front
Reggelre az ég függő piramisokat épít az
utcák fölé. A hajnal sivataggá válik,
fordítva kel a nap és előbb tetőt húz,
majd mély alapot ás.
Költők állnak az erkélyen figyelve,
mikor föléjük érkezik a front, fejfájás megint.
Egy felhő vörösborral gyógyít, lehajol,
káoszt tölt a papírra remegő kezeik alá.
Harag
A földön kifordult örökzöldek fekszenek,
mellettük vihar, pajzzsal halad dél felé.
Két találatot szán minden kiásott szívbe,
egyet születésre, egyet az elköltözésre.
Kardot hord, nehéz szárnyat bont a szél,
az utazó eltéved és szemére nem lepel
borul, csak egyetlen kőből metszett terv
amit követ s vakon hiszi, mint a jég.
Ha égre emeli egy domb és elindul felé,
homlokára kamasz felhő tenyerel.
Az út szélén összegyűjtött illatok nyomán
eltalál oda, hol halott lelkek reggele
köszön minden bogáncs és kórótestűnek.
Szemükbe néz, tetteikből koszorút fon,
vagy vétkeikért vaskos hajókötelet szorít
az elmúlhatatlan béklyó, a haragvó idő.
(Karantének)