Etetés
amíg nem szólunk egymáshoz
és csak eteted a galambokat
ismétlem hogy nem halt ki belőled
a törődés csak a megszűnt idő van
ha nincs idő az ég nem varr foltot
és megfagy a kapucnimban álló tenger
egy szelet felvágott hullámos zsírpapíron
majd kenyérre kerülök ha felemelsz
szállni próbálok rongyos szárnyakon
és szívízű magvakat köpök a térre
mert értened kell ha ízlelgeted
hogy én növök a kertben reggelente
ahol egy galambcsalád kitagadott
száztizenharmadik fiókája
a madáritató víztükrébe nézve sejti
zavaros jövőjét cserélni kellene
az okát valószínűleg tudod
a földre szórt magvak szépen körülírják
miért hagyta itt ezt a dohos szagú
kígyófészket az emberarcú értelem
mert nem voltak mindig szóközök
némaságod miatt vagyunk darabokban
pedig ha kérdeznél válaszolnék is
mondanámegybefolyvaszüntelen
Eledeldal
madarak szálltak le mellénk
mert azt hitték közéjük tartozunk
morzsáknak tűntünk és szabadnak
de ők mohón felcsipegettek
begyükben várjuk a feltámadást
amíg szárnyal a megsemmisülés
ideje van már hogy egyszer
mi is valamik legyünk