Szerző |

Ilyés Krisztinka

Mirtse Zsuzsa: Megnyitok bennük egy ablakot

„Az írás az a titkos szobám volt, amelyet hét lakattal védtem a külvilág elől. Pedig ez veszélyeket rejtő út, nem tanácsolnám senkinek” – mesélte Mirtse Zsuzsa, a március 14-én József Attila-díjjal kitüntetett író-költő. S bár sokáig fogalma sem volt arról, hogy az írással lehet valamit kezdeni, mára már több mesekönyv és verseskötet szerzője. Mirtse Zsuzsával a gyerekkorról, a mesékről, a munkafolyamatokról és a költészet szépségéről is beszélgettünk.

Az emlékezet mérge

Pedig jól indult, nagy szerelemnek képzeltem. Tetszett a nő, és odavolt értem. Érte is odavoltak sokan, ez is imponált. Neki pedig az, hogy író vagyok, és nem mérnök vagy gazdasági szakember. Gátlástalanul rabolt le engem, amikor kinézett magának, s már a legeslegelején meg volt arról győződve, hogy előbb-utóbb elválok úgyis majd miatta. Nem tudta, hogy ez bennem nem ilyen egyszerűen zajlik.

Fűből, fából irodalom – beszélgetés Mirtse Zsuzsa íróval, valamint Bíró Gergely szerkesztővel

Bíró Gergely, az esemény moderátora elsőként a természet iránti vonzódásáról kérdezi az írót. Mirtse Zsuzsa közelsége az élővilághoz már gyermekkorában kirajzolódni látszott, de igazán fiatal felnőtt korában értette meg, mit is jelent számára az élővilág nyújtotta ősi erő.

Kilátás a semmire

A szobájából a Gellérthegyet lehetett látni, mert van ám kilátás az életéből, és amúgy rendes, takaros lakás is lehetett volna, persze, ha nem ő lakik benne. Mellette valahogy lelakódtak a tárgyak. Lusta volt a végtelenségig, kár volt belé a kilátás is, mert a zsalut rendszeresen lehúzva hagyta (ő le, én fel), kizárólag a szellem tevékenysége érdekelte, és ha elromlott valami, az úgy maradt az idők végeztéig.

Ördöglámpás

Ott ültél velem szemben, apró orrodon tenger sok szeplő, csavargattad a hajad, ahogy én is szoktam. Alig vártuk mostanában, hogy este legyen. Ezekben a napokban a találkozásaink adtak értelmet, célt nekünk. Úgy láttam, szívesen hallgattad a történeteket, bár néha talán nem értetted, miért éppen azt mesélem, amit. Aztán az egyik este mind a tizenhárom éved bátorságát összeszedve végre megszólaltál. – És te valóban szeretsz engem? – kérdezted.

Mese a lányról, aki erdőt álmodott

Élt egyszer valahol, talán még én sem tudom pontosan, hogy hol, egy királylány, aki időről időre úgy érezte, hogy nincs igazi hajléka a saját életében. Sokszor gondolta azt, hogy rossz helyre született. Hogy túl jó helyre született. Szerette apját, anyját, de azt nem, hogy olyan életre szánták, amilyet ő nem szeretett volna magának.

Ilyés Krisztinka

Mirtse Zsuzsa: Megnyitok bennük egy ablakot

Mirtse Zsuzsa

Az emlékezet mérge

Szalai Klaudia

Fűből, fából irodalom – beszélgetés Mirtse Zsuzsa íróval, valamint Bíró Gergely szerkesztővel

Mirtse Zsuzsa

Kilátás a semmire

Mirtse Zsuzsa

Szarvas a fák között

Mirtse Zsuzsa

Dúdoló mamának

Mirtse Zsuzsa

Ördöglámpás

Mirtse Zsuzsa

Mese a lányról, aki erdőt álmodott

Mirtse Zsuzsa

Hattyú az erdőben