„Otthon vagyok benne. Ismerem buckáit, lankás tájait, alföldjét, ami valljuk be, ha odafentről nézzük, lehet, hogy tényleg unalmasnak tűnik, de én sosem odafent vagyok” – részlet Mirtse Zsuzsa Három szín című prózájából.
Most csend van. Nyugalom.
Már rég nem éreztem ilyet. A háborgás időszaka mindenkit utolér – mondják. A lelki vívódás korszakát élem. Aztán elérkezem Kapolcsra. Művészetek Völgye – ismét. Tavaly már sikerült leküzdenem a démonaimat, idén is menni fog – gondolom magamban. Az első eseményhez érkezem, amely a kapolcsi evangélikus templomban kapott helyet. Fűből, fából irodalom. Érdekes címnek gondolom, a természet és az irodalom örökös összefonódása mindig is vonzott.
Bíró Gergely, az esemény moderátora elsőként a természet iránti vonzódásáról kérdezi az írót. Mirtse Zsuzsa közelsége az élővilághoz már gyermekkorában kirajzolódni látszott, de igazán fiatal felnőtt korában értette meg, mit is jelent számára az élővilág nyújtotta ősi erő. Több mint tizenkét éven át volt főmunkatársa a Süni néven ismertté vált ökológiai gyermekmagazinnak, amelyben hangsúlyos szerepet kapott az élővilág s annak megfoghatatlan misztériuma. A templom falai közt elsőként Három szín című írását hallhatjuk. A felolvasást követően Bíró Gergely a természeti képekről, valamint az író prózájában megjelenő vadvirágnevek kapcsolatáról kérdez. De vajon mely pontok mentén köthető össze a személyes szülőföld képlet, valamint a vadvirágok neve a kortárs irodalmunkkal? Mirtse Zsuzsa novellisztikájában a természeti képek mellett élővilágunk megismerésének folyamata is kitüntetett szerepet kap. Mint mondja, a virágok neve kellemesen hat a sorok közt. Már kiejtésük által is belefeledkezik az ember a mindennapok problémáiba, pedig megismerésük és megértésük élethosszig tartó folyamat. Talán éppen ezen írói attitűdből adódik, hogy Mirtse Zsuzsa írásaiban gyakran sejlik fel az elmúlás gondolata. Az ember szüntelen szeretne hinni a linearitásban, de az örök körforgás mégis utoléri. Ahogyan a nagypapa átadja tudását a gyermeknek, vagy ahogyan a gyermekből felnőtt, s a felnőttből idős lesz. Szintézise mindannak, amelyet a természet képvisel. Mert a valóságnál nem létezik érdekesebb – mondja, ha az ember ismeri mindazon ajtókat, amelyeken érdemes belépni.
Az előadás záróakkordjaként Bíró Gergely a belső harmónia, valamint a természet kapcsolatáról kérdezi az írót. Mirtse Zsuzsa a gombaszedésre esküszik. Hiszen, mint mondja, a szabad ég alatt mindig teljesnek érezheti magát az ember. Amikor belső békénk felborul, s a harmóniaérzetünk kimozdul megszokott medréből, úgy érezzük, minden összenyom. Testünk és elménk rabjaivá válunk, amelyből csak önmagunk segítségével tudunk kiszabadulni. A természet a teljesség felé haladás útjára terel bennünket. Az optimalizálódás széles skáláján mozgat, amint az avarra, az apró bogarakra vagy épp a gombafajták helyes megállapítására gondolunk. A zavaró tényezők távoznak, s talán anélkül, hogy tudatosítanánk magunkban, a lelki békénk automatikusan rendeződik.
Volt valami mágikus a november 15-i estén, a Bartók Béla úton, ahol a kis kávéház roskadásig megtelt emberekkel az Irodalmi Szalon 13. születésnapjának tiszteletére. A legjobb szó valóban a mágikus; és milyen találó, hogy ezen a jeles ünnepen épp a mágikus realizmus egyik legnagyobb képviselője, Julio Cortázar argentin író kerülhetett reflektorfénybe.
Hat napon át ismét a spanyol filmeké lesz a főszerep az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A nagy hagyományú spanyol filmhéten, november 21. és 26. között tíz alkotást mutatnak be, amelyet a mozi idén is a spanyol nagykövetséggel és a Cervantes Intézettel együttműködésben valósít meg.
Az irodalmi, művészeti, kulturális, társadalmi, tudományos folyóirat 22. évfolyamának 11. havi száma – akárcsak az előző, az októberi – megidézi az 1956-os magyar forradalmat és szabadságharcot, amelynek elfojtása a szovjet csapatok novemberi eleji bevonulásával vette kezdetét, majd az azt követő megtorlásokba torkollott: részletek olvashatók a lapban Kopácsi Sándornak, Budapest egykori rendőrfőkapitányának visszaemlékezéseiből.
Új tagok felvételéről döntött a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) által működtetett Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) kedden Budapesten. A múzeumban tartott szavazással Garaczi László író és Kornis Mihály író, drámaíró is a testület tagjává vált.
November 13-án a magyar nyelv napját ünnepelték a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ahol a hagyományokhoz hűen átadták a Lőrincze Lajos-díjat, a Deme László-díjat, a Maróti István-emlékérmet, illetve az Anyanyelvápolók Szövetsége 2023. évi országos pályázatának és A Magyar Nyelv Múzeuma Írj levelet Kazinczy Ferencnek! című pályázatának elismeréseit. Az ünnepi eseményen mutatták be Az én Petőfim című pályázat anyagából összeállított kötetet is.
Demeter Szilárd legújabb, A valahol szabadsága – Rendhagyó hazaszótár című könyve többek között a magyar szabadság, a szülőföld, a haza, a hazatérés, valamint az indiánlét különféle motívumait járja körül.
A Magyarság Háza Irodalmi Szalonja újabb egykötetes kortárs szerzőt látott vendégül: Shrek Tímea kárpátaljai íróval Kalocsai Andrea műsorvezető beszélgetett. A szerző Halott föld ez című kötetének bemutatója többek között a kárpátaljai lét, a pedagógusi szerepkör, illetve a jelenleg is zajló orosz–ukrán háború témáját is érintette.
Az idén 66. alkalommal megrendezett Belgrádi Nemzetközi Könyvvásáron folytatódott a magyar irodalom széles körű bemutatása és népszerűsítése. A belgrádi székhelyű ALMA kiadó gondozásában újabb magyar prózai és lírai művek láttak napvilágot, emellett pedig több magyar szépirodalmi szerző is szerb irodalmi díjakat vehetett át.