Zsille Gábor

Szél – versek

Arcod tizennyolc éve szétkenődött
egy kórházi párnán,
neved lehullt a jelenkor tablójáról,
emléktáblád betűiről lekopik az arany,
sírköved megrepeszti a farkasréti csend

Zsille Gábor

Túlélő – versek

Öt napot töltöttem Káposztafalván,
szlovák nevén Hrabušicében,
Rozsnyótól nem messze északra,
ahol a Hernád áttör a hegyek közt

Zsille Gábor

Pécsi versek

Most már nem lesz több pécsi vers,
holnap elpályázom Pestre,
egy másik gályán folytatom,
másik múzsa csókját esdve.

Zsille Gábor

Versek

Úgy lennék újra csak költő,

a hold ámokfutó kocsisa

egy fullasztó ösvényen, a tű fokán,

a túlélés tucatnyi módszerével

ebben a reménytelenül furcsa országban,

ezen a reménytelenül furcsa nyelven.

Zsille Gábor

Versek

És rólunk, tollforgatókról,

az épp középnemzedékről,

ha már szépen elporladtunk,

miket fognak elnevezni?

Zsille Gábor

Duna-tükör

néztem a Duna-tükröt, s hogy a víz

az algás köveken szürkén ring át