Zsille Gábor: Szél – versek

2024. április 10., 10:23
Tenk László: Feszület és mécses (olaj, tempera, farostlemez, 140 × 95 cm, 2017)

Szél 
Gál Sándor emléke

Önálló kötetnyi
hosszúverset írtál
a szélről

amely végigsöpört
a huszadik századon
egy medencén egy hazán

elszakított néhány
országrészt

széttépett néhány
tájegységet falut
családot népet közösséget

átsüvített a megcsonkult
mezőkön hegyeken

lesöpört padlásokat
polcokat szíveket

derékba tört óriás fákat
sorsokat és gerinceket

hosszúverset írtál a szélről
amely nyolcvannégy év alatt
széttépett téged

csontodról lassan lecibálta
a húst az életet.

 

Tél végén
Bella István emléke

Arcod tizennyolc éve szétkenődött
egy kórházi párnán,
neved lehullt a jelenkor tablójáról,
emléktáblád betűiről lekopik az arany,
sírköved megrepeszti a farkasréti csend –

s most az ablakod alatt, tél végén
hallgatom, megint recseg az ég,
a holdmaszat csizmákon kenődik szét,

és visszhangzik bennem a szavad:
„Nincsen harmincnyolc négysoros,
hanem csak egy van, mindig az egy,
amely éppen formálódik,
azt kell a legszebbre faragnunk.”

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2024. márciusi számában)