Zsille Gábor: Túlélő – versek

2022. november 09., 08:19
Kristó Róbert: Vonalkódok – árnyék és fény IV.

Túlélő

Öt napot töltöttem Káposztafalván,
szlovák nevén Hrabušicében,
Rozsnyótól nem messze északra,
ahol a Hernád áttör a hegyek közt,

az Alacsony-Tátra ölelésében
öt napon át jártam a falut,
s a temetőben egy sírkövet,
egyetlen magyar feliratot láttam:

„Feledhetetlen fiacskánk, Gyurika,
élt négy és fél hónapot, meghalt
ezerkilencszázhúsz július ..” –
a dátum vésete olvashatatlan.

Történt ez Trianon esztendejében:
Gyurika márciusban magyar
állampolgárnak született,
és húsz héttel később külföldiként halt;

és a temetés napján a plébános,
a bíró, a jegyző, az orvos,
a földbirtokos Csáky gróf úr
s a megtört szülők vajon gondolták-e,

hogy száz év elteltével majd Gyurika,
e védtelen csecsemő marad
a magyar múlt írott tanúja,
hogy ott ő lesz az egyetlen túlélő?

Valaki

A lakatlan nyaraló
magaslati teraszán,
ahová csak a kerten át,
egy kőlépcsőn lehet feljutni,
a lepattogzott festékű,
csukott spaletta mellett,
és minden lépcsőfokot
sűrűn benőtt a gaz,
a tető és ponyva nélküli,
töredezett járókövű
aprócska teraszon,
az októberi hidegbe
merült asztalnál,
a szemerkélő esőben
most is ül valaki,
és a kerítés előtt,
a néptelen utcán
fedetlen fővel
áll valaki,
és nézi.

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2022. októberi számában)