Zsille Gábor: Versek

2021. december 05., 09:12

Szemelvények a KMI 12-es alkotók Bennem a többi című antológiájában a hét szerzőjétől, a József Attila-díjas Zsille Gábortól közölt versekből. 

Duncsák Attila: Törött tükör (2006)
ÚJRA CSAK KÖLTŐ

Úgy lennék megint költő,

a szavak megszállott szerelmese,

kinek joga van elnevezni a dolgokat –

a létezőket és kitaláltakat.

 

Úgy lennék újra csak költő,

a hold ámokfutó kocsisa

egy ismeretlen törvényű tájon,

ahol a tárgyak felülete tükörsima,

a dombtetőkön fény, és a kerekre csiszolt

lencséken át a tények pórusait látni.

 

Igen, kimérten lélegző pórusaikkal

ott feltárulnak mind a tények,

áttételek nélkül, és rend van,

ujjbegyem nem sebzi fel egy papírlap,

testem nem nyeli el egy kráter.

 

Úgy lennék újra csak költő,

a hold ámokfutó kocsisa

egy fullasztó ösvényen, a tű fokán,

a túlélés tucatnyi módszerével

ebben a reménytelenül furcsa országban,

ezen a reménytelenül furcsa nyelven.

 

SZÜLINAPI DAL

Névtáblám sírfelirat

üstököm elhasznált kóc

vitorlámhoz nincs árbóc

szeretőm könnyen sirat

 

Nem élek itt sem, ott sem

ágyneműm kopott, dohos

bőrömben nem otthonos

a Föld csak ócska borsszem

 

Lüktet, ha ráharapok

ínyemnek nincs oltalom

s bár meglehet, jóllakom

gyötrődnöm még marad ok

 

A Föld csak ócska labda

Isten, a csodacsatár

kapumba most betalál

s kérlelem, hagyja abba

 

Nem hagyja, folyton robog

cselez és gyöngén gurít

a labda rám hunyorít

s kezem közt bevánszorog

 

Mezszámom sírfelirat

kapufám fehér márvány

létszámom emberhátrány

tollam és pár könyv sirat

 

BÖLÉNYFÜVES VODKA

Jobbomon fehér sas,

balomon medve ül,

torkomban szesz lángol,

virrasztok lengyelül.

 

Arcom kocsmagőztől,

száz ősztől márványos,

körben lángol Varsó,

főnixmadár város.

 

Izzó házak között

állok derékhadnak,

a kopott falakra

himnuszok olvadnak.

 

Az én csontom olvad,

vértanúkat hallok –

életre kelnek mind

a holt téglahalmok.

 

Vállamon gyászlepel,

arcomon lenge tüll,

élők, holtak között

virrasztok lengyelül.

 

TESTVÉREM, TÁRSAM

Elhagy néha, reményt csillant,

de mindig visszatér hozzám

kortalan testvérem, társam,

a fájdalom.

 

Minden porcikám ismeri, száz

alakban fölkereste fogam, vesém,

térdem, gyomrom és epém,

mostanában

 

a torkom, tavaly pedig egész

ősszel kínok kínjával gyötörte

a vállam, a hátam, feldúlva minden

idegpályám.

 

A fájdalom az ötletekből soha

ki nem fogy, ahogy az ember is

határtalanul ügyes, ha mások

könyörtelen

 

kínzásáról van szó, a test lassú

és módszeres felszámolásáról.

A fájdalom a magasban lebegő

héja vagy sas,

 

nem keselyű, mert neki nem dög,

de eleven hús kell, nézi botladozó

menekvésem, s ha túl messzire

jutnék, lecsap,

 

de csak sebet üt rajtam, fussak még.

S én futok. Köszönöm ezt az újabb

közös évet, testvérem. Jövőre ugyanígy

veled, társam.

 

BADACSONY

Esteledik, a kőteraszt díszítő

örökzöldben előbújik a gyerekkor,

a régi álom, ülni a hegyen egy

át nem élt, de százszor elképzelt szüretkor,

 

már tele a kád, és ragacsos minden

puttony, a bazalt présháznál koccintani

napszálltakor, pihenni a diófák

alatt, hinni, a jelen lassabb, mint ami

 

volt, mint ami jön, októberi álom

egy szüretről, ott vannak velem a holtak,

nyúlnak a fürtért, de csupasz a tőke,

a sor, a madarak mindent elraboltak,

 

a kőteraszt díszítő örökzöldből

előbújik egy kert, egy ősz, egy veranda,

apám s anyám árnya – ha versbe írnám,

a rejtelemből csak néhány tény maradna,

 

a pasztell árnyalatokból néhány folt,

az időtlen hegyből az elmúlás tája

s a hit, hogy az elhullajtott szemekből

összerakható a teljes szőlőtábla – –

 

KÉSZÜLŐDÉS

Ha minden szerencsésen alakul,
harminc év múlva majd kései verseket írok.
Lesz bennük fátyolos napfény, erőtlenség
és csend, üldögélés egy gangon szeptemberben,
lesz bennük pecsétes ing, lyukas gyapjúmellény,
felpüffedt boka és reszkető kéz, kivirágzik
a test romlása, és halottaim kavargó táncából
olykor kinyúl egy kéz, szólít egy hang.
Igen, majd megérkeznek a kései versek.
Magány lebeg a soraikban és bezárulás.
Még nem tudom, hogyan kell írni őket,
nem tudom, milyen a készülődés,
a botorkáló séta egy parkban,
érzékszerveim múlása,
a fogyatkozás lassú
ünnepe, a bennem
rekedő szó.

Legnézettebb
2022. január 18., 12:08
2022. január 17., 09:33
2022. január 18., 11:46
2022. január 20., 08:24
2022. január 21., 10:19