Szerző |

Antalovics Péter

Megpihen

de a víz nem emlékszik,
mert nincs múltja,
a partját minden pillanatban ott hagyja,
a víz nem figyel a jövőbe,
fut előre céltalanul,
mert semmire sem vágyik.

Délvidék - Szempont

Antalovics Péter

Konzultáció minden nyelven

Ahogyan arra Keresztury Tibor fülszövegként felhasznált tárlatmegnyitója rámutat, Máriás Béla, az „utolsó magyar punk” önazonos művész és szabad ember, aki úgy nyúl témáihoz, hogy közben „áthágja a szabályokat, feszegeti a kereteket”.

Délvidék - Vers

Antalovics Péter

Versek

egy tükörképed
van. ha egyszer eltöröd:
szilánk még lehetsz.

Délvidék - Vers

Antalovics Péter

magánbeszélgetés

társalogtam velem a lombtalan fák alatt,
körülvett mindenféle titokzatos árnyalak

Délvidék - Vers

Antalovics Péter

a halandóság feledése

mert a teljesség sosem elérhető,
megéget, kiejted hitvány kezedből.
a teljesség ott van, ahol sosem lehet:
jelek a szférákon túli fentről.

Délvidék - Vers

Antalovics Péter

Téridő

fák árnyékában, egy padon bújtam el,
a fény részeire hullva átért a lombon.
egyedül voltam, mint a nagy kertben,
megfigyeltem a múlást a korongon

Versek

körvonalak tűntek el. szilánkok
határai, mozgó létek bizonyossága.
eleven körforgásból holt anyaggá
olvasztottalak, külvilág.
majd a színek fakultak
napról napra. ázott álmok
derengő emléke lett az aktuális
most. fényfehér festékek
hatoltak a testbe, áttetsző szívizom,
mosódó márványkamra