Antalovics Péter: Megpihen

2022. január 08., 10:38

Tenk László: Nagy alkonyi kép (olaj, tempera, farostlemez, 110 × 150 cm, 2011)

láttam a nehéz tények csonttá merevedett vázát,
önmagukért létező szilánkok nincsenek,
egy ismerős táj felett madarak keringenek,
a hullámzó folyó kimossa a fűzfák gyökere közül a homokot, agyagot,
néhány évtized múltán eltűnik ez a keskeny part,
az öböl is csak emlék lesz, egybeolvad a nagy árammal,
amely a tengerig viszi a tekinteteket,
de a víz nem emlékszik,
mert nincs múltja,
a partját minden pillanatban ott hagyja,
a víz nem figyel a jövőbe,
fut előre céltalanul,
mert semmire sem vágyik.

lassan ez a táj is elvadul, mint gondozatlan kert,
az erdő messziről élőnek, csodákkal telinek tűnt,
most sokkal közelebb van, az utakra hajolnak az ágak,
és nincsenek benne titokzatos lények,
az ösvény egyre szűkebb, ahogy a bozót egyre barátságtalanabb,
de az ösvény egyre hosszabb, ahogy távolodik az erdő széle,
és egyre halkabban szűrődik át a folyó morajlása,
eleinte még hallani lehetett a csobogást,
ahogy a fövenyt nyaldossa a hullám,
később a susogás maradt,
végül csak a sejtés,

az eredendő szikrázás tompa, szórt fénnyé válik,
félúton a földre fekszenek a bizonytalan emberek,
várják az idő soha el nem jövő megváltását,
nincs félelem, nincs bizalom, nincs érzék,
egy ismerős táj felett madarak keringenek,
előre elbukott történetek ivódnak a bőr alá,
a beidegződéseken változtatni lehetetlen,
a múlásnál több nem lehet soha,
csak aki eszmél, a tudat, a tudat,
a tudat az egyetlen seb.
mielőtt utoljára elfárad.

(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség decemberi számában)

Viola Szandra

Alexandria és más versek

2023. november 14., kedd

De ezen az estén, olyan szépen, mintha hímeznék a perceket,
egyszerre lépegetnek, egyszerre sóhajtanak,
egyszerre kapcsolják le a villanyt,
egyszerre fordulnak egymás felé ágyukban,
két, nagyon távoli ágyban.

Sükei Károly

Áttekintek és más versek

2023. november 12., vasárnap

Neked hajnalálom még az élet,
Vágyaidnak édent fest a képzet,
S nyájasan néz szép tündérkertjébe
A kígyó is a madár szemébe.
Álmaidnak legyek éber őre,
S ha fölébredsz sivatag jövőre –
Altató dalt mondjak jó szívednek:
Angyalom! Csak tégedet szeretlek.

B. Mihály Csilla

Ha megtalálsz és más versek

2023. november 12., vasárnap

Itt nincs helyük kivénhedett Igéknek,
ma úgy eszünk, hogy semmit nem vetünk,
az álmok itt az ablakon kilépnek,
s gyakorta már pofonra jár kezünk.

Zelenka Brigitta

Tanúságtétel és más versek

2023. november 11., szombat

Csak egyetlen órát vihessek
magammal a kacagó nyárból
oda, hol téli ködök lesnek
s már lopakodnak fáig fától.

Antalovics Péter

Magnóliák

2023. november 10., péntek

még nem tudtam,
hogy a rózsakertet, a katedrálist
és az óvárosi térkövet
az agyamba rejti az idő

Sáfrány Attila

Otthontalan dal – versek

2023. november 08., szerda

Szétszakított minden egység,
világi az összes szentség.
Hol a hazám? Hol az énem?
Kiben, miben kell megélnem?

Debreczeny György

a hős katonák és más versek

2023. november 07., kedd

csillagos lépted
égig érő reklámot jelent
az égig érő hazát
verseli a költő
őt követi a nap
mintha nem tudná
hogy váteszek már nincsenek

Kiss Kinga

Mámor – versek

2023. november 06., hétfő

októberi tájban
a nyár után vágyakozunk,
Dionüszosz templomában
álmodozunk egymásról,
úszunk a bájban
s a vérvörös borban,
milyen bölcsesség rejlik az utolsó kortyban?