Antalovics Péter: a halandóság feledése

2021. február 15., 07:21

Fazakas Barna: Felhőséta III. (50 × 50 cm, 2018)

foszlányok galaxisában jártam,
égi boltozatból a nagy derű áradt.
csillagszelek járták át a tág teret,
felderengett a hűvös, mély távlat.

minden vég mögött ott az út mögé,
tekintetemtől hasadt fel a fátyol.
addig bonthatom koponyám falait,
míg megszabadulok az evilágtól.

érzékeimet becsapja a híg látszat,
mert minden egy és egy a minden.
kívül a szétesés hideg hazugsága,
az egység megváltása ereinkben.

de az egészcsendtől hajlik a horizont,
nem hagy a szilánkosság kísértése.
embernek lenni: ismerni a halált,
az örökre mulandó megszeretése.
önmagam előtt mentem az úton
elhagyott, ismeretlen, vidéken.
hátranéztem rám, vagyok-e még,
van-e a moston kívül töredékem.

lehet-e cél a kételkedés biztonsága,
utaztam a nap felé kemény légben.
fönt elúsztak fehér felhőországok,
és csak a láthatatlan túloldalt néztem.

mert a teljesség sosem elérhető,
megéget, kiejted hitvány kezedből.
a teljesség ott van, ahol sosem lehet:
jelek a szférákon túli fentről.

azzal veszted el, hogy úgy akarod,
azzal, hogy halkan megfigyelnéd.
akkor nyered el, ha már nem kell,
és elengeded, mielőtt felemel.

(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2021. január 16-i számában)