Gál János

Ikarusz – versek

Biztos láttok még olyan egyszínű kék Ikarusz buszt,
Halljátok, mindig csattog, panaszos dühödéssel
Hördül, mint az a ló, amelyik már unja a vontát.
Hát csak tudjátok, nem is ok nélkül van ez így.

Gál János

Tömény

Téged már nem a Teremtő keze formált.
Téged nem a természet anyaméhe szült.
Téged a még, a többet, a mindent hozott a világra.
Az elégedetlenség, ami még a
Paradicsom tökéletességét is kevesellte.

Gál János

Versek

Sok oka lehet: bár a legolvasottabb embereknek tartjuk
magunkat a világon, a legtöbbet állítólag mi tudjuk a világról,
mégis naivan füstölgő fejű aztékoknak képzeljük magunkat,
akikre ámulattal tekintenek Kolumbuszék.

Helyőrség

Interjú Gál János költővel

Gál János költőt választotta december hónap alkotójának az Irodalmi Jelen folyóirat. A pályakezdő szerzővel Varga Melinda készített interjút a lap online oldalán

Gál János

Versek

Miközben kortyolgatunk,
Úgy csábít e nő engem,
Mint Judith Holofernest.
Zsibbadva száll fejembe az ital.
Csak óvatosan, még a végén
Elvesztem a fejem.

Gál János

Az epigonista kiáltvány

A történelem az emberi egyénieskedésből fakadó katasztrófák sorozata. Ádám és Éva egyéni ötlettől vezérelve léptek a bűn útjára, ezzel pedig az emberi faj az örök jólétből való kitaszítottságra kárhoztatott. Hasonló csapást jelentett az immár közösségi leleményből született Bábel tornya, illetve az építését követő nyelvzavar. (...) A világos törvényszerűséget felismervén, az irodalom, a művészetek és a világ jövőjéről alkotott programunkat pontokba szedve ismertetnénk.

Gál János

Versek

A szerzőség szentsége. Ezt sértetted meg, amice, mondhatnám.

Azt is mondhatnám, hogy nem jól végzed a munkád.

Ecce homo, aki csúf prózává tette a fennkölt

hexametert! Versem címét bátran lefokoztad

verssorrá, s megváltoztattad a „rossz” helyesírást.

Gál János

Az epigonista kiáltvány

Az elmúlt években lehengerlően semmitmondó, tehetségtelen és kizárólag szabadversben alkotó költők generációi nőttek fel. Az üdvözlendő folyamatnak láthatóan van utánpótlása: ma Magyarországon minden emberre legalább két költő jut.