Szerző |

Kákonyi Lucia

Végre lett barátom

Pável hegymászó, egy társkeresőn találtam rá, és önmagamra. Ragyogtam a szerelemtől. Büszke voltam, hogy az enyém. Lázas kételyeimet, kusza vívódásaimat megosztottam vele, beszéltem neki kedvenc orosz költőimről, Jeszenyinről meg Ahmatováról – elcsodálkozott, hogy van még orosz nyelv és irodalom szakos bölcsész –, és saját verseimből is felolvastam neki. A végletekig kitárulkoztam. Húszas éveim keserűsége elmúlt, határtalan csend és békesség szállt rám. Könnyű lettem, sőt súlytalan. Álmomban is tengerzöld szemét láttam, gyengéd érintése simogatta testemet.

Felvidék - Novella

Kákonyi Lucia

Andersen-megnyitás

A csehszlovák műanyag sporttáska hol jobbra rándult, hol balra, imbolygott a két alak között. Ormótlan volt és súlyos. A vasútállomástól egy darabig a fiú cipelte, aztán már ketten. Egyszerre kellett volna mozogniuk, de az egyik fürgébben járt, nehezen igazodott a másik hosszú lépteihez. A közvilágítás tompa fénye megcsillant a táska króm csatján. Zúgott a szél, zörgette az útszéli fák csupasz ágait, ködkísértet közeledett a tó irányából. A lány megborzongott, kabátját széthajtotta a szél.

Magyarország - Novella

Kákonyi Lucia

Retro Contra Cyber

A teraszon ült le. Megrendelte sajtos szendvicsét. A tárt ajtón és a hatalmas üvegtáblákon keresztül jól látta a kerámiavárost a presszófalon, a csipketerítővel letakart asztalokat a piros fotelekkel. A nagymama lakására emlékeztették, a forró nyarakra, amikor izzadt combja vizes nyomot hagyott a műbőrön.

Magyarország - Tárca

Kákonyi Lucia

A nokedliszaggató meséje

Nokedliszaggató vagyok. Negyvenedik éve. Válogatás nélkül szaggatok, aki jön, azt beszaggatom, bele a forró vízbe. Egyformán bánok minden nokedlivel, mégis van, amelyik felemelkedik a víz tetejére, mások meg az edény alján időznek, hozzátapadnak a fazék fenekéhez, és el nem mozdulnának onnan. Várnak, csak tudnám, hogy mire.

Magyarország - Novella

Kákonyi Lucia

Az éjszaka nem lányoknak való

A betonfalak visszaverik a kattanást, ahogy elfordítom a kulcsot. A csillogó lakatpánt is a helyére kerül, belesimul a rozsdás vasajtóba. Szokásos szombat éjszaka után szokásos zárás, szokásos hajnal, átlagos romkocsma. Beledobom a kulcscsomót a táskámba, előbányászom a cigarettámat. Rágyújtok, de még nem indulok. Megállok a hosszú vaslépcső tetején. Innen belátom az egykori gyár egész területét. A betonkerítésen a szögesdrótok megvannak, az őrtornyokat sem bontották el. Csupán a vad graffitik törik meg a hely szürkeségét. A parázs némi melegséget hoz a hajnali homályba, meg emlékeket. Nagyapám innen ment nyugdíjba a hetvenes évek végén,

Magyarország - Novella

Kákonyi Lucia

Húsvétra jött haza

Második éve lakott a kollégiumban Jancsi, élte a tizenhat évesek városi életét, edzőterem, tanulószoba, hétvégén randi a plázában vagy kocsma a haverokkal. Szemébe lógó fekete haja tetszett a lányoknak, jóképű macsónak tartották, pedig nem volt magas gyerek. Tavaly még anyja meg-meglátogatta a kollégiumban, gyakran jött a városba ügyeket intézni, esténként meg ott maradt egy-egy színházi előadásra is, falun ritkán látni ilyet. Néha Jancsit is magával vitte, sőt a színházigazgatónak is bemutatta, aki egykor a nő osztálytársa volt. Jancsi jól emlékezett az előadásra. Ibsen Nóráját látták, és pont a férfi mellé szólt a

Kákonyi Lucia

Végre lett barátom

Kákonyi Lucia

Andersen-megnyitás

Kákonyi Lucia

Retro Contra Cyber

Kákonyi Lucia

A nokedliszaggató meséje

Kákonyi Lucia

Az éjszaka nem lányoknak való

Kákonyi Lucia

Húsvétra jött haza

Kákonyi Lucia

Calvados

Kákonyi Lucia

Miért locsolják a vizet?