Kövesdi Károly: Versek

2022. augusztus 05., 08:56
Fecsó Szilárd: Triptych III. (grafika, kollázs, 50 × 70 cm, 2016)

A szolgaság hegyén

Mint egy gigászi roncstelep,
úgy tornyosul a templom elém.
A szentély roskadt boltíve alatt
nem énekelnek öreg nénikék,
a korhadt padló eresztékiből
facebook-szeráfok vakogása szól,
mímelve éteri zenét.

Mintha táguló múltban élnék,
az ige épp most mállik atomjaira,
új világvallás készül isten nélkül,
a szentélyben lepergő vakolat
csípi szét a visítva görgő
dagadtra hízott patkányok szemét.

Az úr asztalán multizó rablók
verik a blattot, tépett imakönyvben
motoz a szél az est-gammasugárban.
Kint gyermekek futkosnak fegyverekkel,
egymásra lőnek és apjukra lőnek.

Szobrok zuhannak, hímnők jönnek,
feslett ágyékukból fortyog a gőz,
a szépségre ráverik, hogy dizőz,
s máglyára hajítják a jászolt.
És felérez a stigma, mint az őz
meglőtt testén a férgek motozása.

Mint minden játékos, Ő is magányos,
áll a Hóreben a parancsolattal,
kezében sakktáblával tétovázik,
majd odébb tessékeli a bárányt,
s egy megfontolt, keserű mozdulattal
– új parti kell –, hát lesöpri a táblát.


Szülőföld

Mintha követ dobnál a tó vizébe,
de a víz arca meg se rezdül.
Némán tükörbe nézel, s a tükör
mögött hangvilla pendül.

Másodszor lépnél a folyóba,
de félúton megáll a lépés.
Árva madár landol az ágon,
nézi a fészek repülését.


(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2022. júniusi számában)